Az Akarásról

Alig töltöttem néhány napot, Anyával máris visszalátogattunk a kórházba, mert Anyának begyulladt a sebe. Ez mindannyiunknak nagyon rossz volt, mert bizony ez a hét Apának éppen szabadság volt az őszi szünet miatt, és ugyanezen oknál fogva Nagypapa és Nagymama is el tudtak látogatni hozzánk 5 napra. Csak éppen mi nem voltunk otthon. De még mielőtt elmesélem, mit tanítottak Apának és Anyának ezek a napok, pár szót szólok azért az első tejfakasztó buliról.
Hát, hétfőre érkeztek meg a nagyszülők, meg Apa testvére a családjával, meg Apa egyik régi barátja a párjával. Apa oldalast sütött, saját fűszerezéssel, de mire vacsorára került volna sor, Nagypapival olyan jól bepálinkáztak, hogy a fűszer már mindegy is volt. Apa nagyon vicces volt, mert egy váratlan pillanatban megjelent egy lavór vízzel az esti fürdetéshez. Persze Anya határozott kérésére inkább a virágokat locsolta meg vele. Huhh...
Engem közben Nagyi szeretgetett meg egy kicsit - amennyire én kisbaba lehettem az ölében, úgy ő is kicsit visszafiatalodhatott...

Apa testvére is nagyon helyes volt, az látszik, hogy nagyon szeretik egymást Apával, pedig gyerekkorukban állítólag sokat verekedtek. De az ő szüleik korán hazamentek oda, ahonnan jöttek, ezért megtanulták megbecsülni a családi gyökeret, és tisztelni egymás életét. Az unokatesóm, Florina is itt volt, nagyon finoman simogatott meg, de ha nagy leszek, biztos jókat veszekszünk még a hajasbabákon...

Florina

Itt volt még "Horilaci" és az ő párja, Kriszta, akik jól megosztották feladataikat - a pasi igyon, a nő babázzon... No, ennyit a pasikról egyelőre, de azért megbocsátok ám Apának, mert egész héten egyedül várt minket haza, és különben is, hajnalban a Nagypapival egy szobában ébredt, szóval meg is kímélték a női szakaszt a hortyogásuktól...
Apa azt mondta, nemsokára lesz még mulatás, mert hála Istennek vannak még barátaik, és Anyával nem azok a típusok, akik bezárják a kapukat a külvilág előtt.
Szerintük az a jó hely, ahová be lehet térni, és le lehet egy picit akasztani a vállról a poros köpönyeget.

Hát, ilyen vidám napok után aztán kedden visszaköltöztünk pár napra a kórházba. Szerencsére Apa és Anya vidáman, humorral ütötték el a rosszkedvet ott is...

Azért én tudom, hogy Apa titokban otthon pityergett egy kicsit, Anya meg itt, én pedig igyekeztem jól viselkedni, és úgy tenni, mintha nem tudnám, mennyire hiányoznak egymásnak.

És hogy mit tanultak most ők?
Az "AZT AKAROM, HOGY EZ A MI HETÜNK LEGYEN" helyett a "TÖREKVÉST EGYMÁS FELÉ".
A Végtelen Történetben a Három Mágikus Kapu egyike egy olyan kapu, amelynek nincs kulcsa. Úgy is hívják: Kulcsnélküli Kapu. Csak az juthat át rajta, akinek sikerül lemondania arról, hogy átjusson. Az akarás kettős tulajdonság. Egyrészt erőt ad, másrészt bezár bennünket önmagunkba.
Apa egyik kedvenc felismerését a gyümölcsfák adták, és ezt meg is írta egy rövid kis írásában... ennek részletét idemásolom most:

"A fa minden körülmények között igyekszik a legjobb termést hozni. A legrosszabb körülmények közt is a legízletesebb gyümölcsöt növeszti, ami lehet ugyan fanyar, savanyú, de csak a kóstoló szemszögéből. A fa felől nézve a dolog másképpen néz ki. Ott nincs fanyarság, csak a legrosszabb ellenében a lehető legjobb. És itt jutott eszembe a szabadság.

Ha a fát a legjobb, legtisztességesebb környezetben nemzi a természet, ha a legféltőbb gondossággal nevelgetik, akkor is csak arra törekszik, hogy minden eddiginél nagyszerűbb termés sarjadjon rajt. Nem akar jó körülmények közt rossz gyümölcsöt hozni. Azt senki nem tudja, hogy megtehetné-e, de abban bizonyosság van, hogy nem akarja. Talán nem is tudja, hogy megtehetné-e, és akkor azt is mondhatnánk, hogy a tudatlanság idilli állapotában leledzik – ez esetben a paradicsomi állapot valódiságát bizonyítaná, ami önmagában véve is megnyugvást hozna az embernek. De talán tisztában van azzal, hogy megtehetné, csak éppen nem akarja. Ez esetben a legszabadabb élőlény a földön."