Ma zoknifalatozás közben egy picit megpróbáltam Apa fejébe látni...
Íme...
"A mai ember álmodozó típus. Csak sokszor nem úgy, mint a nagy felfedezők korában. Nem úgy, mint a nagy mesélők korában.
Az igazi álmodó azért álmodik, hogy olyan világokat ismerjen meg, amelyeket a hétköznapok, a társadalmi megszorítások, a szociális béklyók korlátai között nem lehet egyértelműen látni. Hogy olyan értékrendet találjon, amit a habzsoló, harácsoló jelen nem vés kőtáblára, vagy őrültségnek tart. Az igazi álmodó nem áll meg ott, hogy elképzeli mindezt, hanem cselekszik, létrehoz valamit, vagyis leírja, megfesti, hangokba önti, színpadra teszi azt, amit ott megélt és megtapasztalt.
Szóval az igazi álmodó csupa olyan dolgot csinál, aminek gyakorlati szempontból semmi haszna sincs. Mégis, az igazi álmodók hiányában nem lenne kultúránk, nem lenne történelmünk, és csupán vegetálnánk.
Az igazi álmodót különböztessük meg azoktól, akik álmodoznak. Mindenki szeretne sikeres lenni, egyéniséggé válni, gazdaggá lenni, de az álmodó pillanatot követő gyakorlati lépések már sokszor hiányoznak. A nehéz küzdés nem szimpatikus, nem kényelmes. Készen szeretnénk kapni ezt is, mint mindent, leemelni ezt is az üzletláncok polcairól. Ki akar tíz évet várni? Húsz évet várni? Látunk egyáltalán ennyire előre? Az álmodozó nem akar létrehozni semmit. Kapni akar. Valamivé válni, de lehetőleg varázsütésre, mint a mesékben. Pedig még Hamupipőkét is számtalanszor megalázzák, mire az áhított varázsütésre a bál szépévé válik.
De az álmodót különböztessük meg az elégedetlenkedőktől is! Akik mindig máshol vannak, mint ahol éppen a testük tartózkodik. Akik polcot pakolnak, pedig jaj, de máshol is lehetnének... akik bejárnak az iskolába dolgozni, pedig jaj, de mást is csinálnának... akik a facebookon lógnak, miközben a testük egy iskolapadban, a vonaton, vagy éppen a grundon tartózkodik. Akik már nem csupán álmodoznak, hanem el is várják, hogy máshol lehessenek, vagy mást csinálhassanak. Mert joguk van hozzá, és mégis itt vannak, és ezt csinálják...
Ma egyre kevesebb embert találni, akik lépcsőfokokat eszkábálnak maguknak a megálmodott világ felé. Többen vannak álmodozók, akik inkább felhőkből rajzolják meg maguknak a grádicsot, de nem tudnak végigmenni rajta, hiszen felhőből vannak a fokok. És oly sokan vannak az elégedetlenkedők, akik a lépcsőfokra fellépőt visszarángatják, a felhőkből grádicsot készítőt pedig kinevetik, vagy lebeszélik arról, hogy megszilárdítsa azt.
A babák nagy álmodók. Arról álmodnak, hogy övék lesz a falból kilógó kábel. Hogy egyszer megmásszák a fotelt. Hogy azért is kijutnak a szobából a teraszra. Hogy megszerzik a kölesgolyót, vagy Anyát egy éjszakai cicizésre. És el is érik céljaikat, de mindeközben meg is tapasztalják korlátaikat. Mert a kábel a falból nem játék... A fotelon túl a falra már nem lehet felmászni... A teraszról elérhető a kert, de egyedül még sok a lépcső... Hogy a kölesgolyóból is megárt a sok... és hogy Anyának is vannak igényei, amik nem mindig passzolnak a babáéval.
Kicsi Hanna Mikolt...
Mindig tegyél határozott lépéseket az álmaidért! Akkor is, ha nehezebb, mint pusztán elképzelni a boldogságot, vagy várni a kész megoldást. És soha ne hagyd cserben azt, amit addig építettél! Minden apró dologra úgy emlékezz, hogy "Ez voltam én, tehát ez vagyok én...". És akkor lesz múltad, amin végigtekinthetsz. Lesz egy szép grádicsod, amin végigvezetheted azokat, akik utánad jönnek. Lehet, hogy ez egy ember lesz, lehet, hogy száz, de lehet, hogy egy egész világ. Így érdemes élni."
