A Gyógyító Oroszlánról...

Feküdtem a sötét kórházi szobában, és lehunytam a szemeim, hogy még sötétebb legyen. 

Kint pattantak a rügyek, a madarak bolondultak meg a szerelemtől, úgy csiripeltek, hogy a lehúzott redőnyön át is olyan volt, mintha az ágyam szélén ücsörögnének...Én, aki alig vártam a napsütést, bújtam előle, mint valami denevér...

A fizikai fájdalom ellen kap az ember gyógyszert, és enyhül valamelyest. De a félelem ellen nehezebb a gyógyszer. Azt mondták, ne sírjak, mert a szemgyulladáshoz az éppen nem passzol...ne is idegeskedjek, mert az sem nagyon tesz jót...nos, akkor ott volt a feladat, hogy ezt mégis miként teljesítsem?

Életemben nem voltam még szemészeti osztályon...a nővérke jön, cseppent, gyógyszer, szuri, mondja, hogy pihenjek, kimegy...és soha nem is gondoltam, hogy a szememet baj érheti...a látásom...és inkább abba is hagytam a kétségbeesést...Próbáltam tényként kezelni.
 Jobb szemben egy ismeretlen eredetű gyulladás, ami látásromlással jár. Reméljük jól reagál a gyógyszerekre. 

Szóval feküdtem, és próbáltam megnyugodni. Hannára gondoltam, hogy vár rám. Tudtam, hogy jó helyen van, és hogy vigyáz rá Apukája, Nagyija, Keresztanyukája, Nagynénije, Nagytatája...és mindenki, akire csak egy picit is rá lesz bízva. Ez jó érzéssel, és hálával töltött el. 

Felkeltem, sétálgattam, barátkoztam a gondolattal, hogy most legalább egy hét pihenő...végül is kellemes, szép szoba...egyágyas, külön fürdő...tiszta, új...rendezett...kedves és hozzáértő szakemberek.

 Jó. Lássuk, mivel tölti az idejét, aki olvasna, filmet nézne, rajzolna, írna....de nem teheti, mert nem nagyon lát...zenét hallgattam...nem ment az sem...valahogy meg kellett nyugodnom...nekiálltam pakolgatni a félhomályban..mindenféle hasznos tárgy...bögre otthonról, hogy jobban érezzem magam...evőeszközök, ruhák....törölköző...és akkor megtaláltam a rajzot, amit Hanna küldött ... Álltam ott a redőnyözött kórházi szobában a szemcseppektől égő szemmel, letörten...és akkor mosolyogni kezdtem és feljebb húztam a redőnyt, tartottam a fénysávban a kissé gyűrött lapot és láttam magam előtt, ahogyan Hanna rajzol...ahogyan alakul a vonalakból ez a Gyógyító Oroszlán...és gyógyította  a lelkem. Ha letakartam a jobb szemem, majdnem élesen láttam a vonalakat és bíztam benne, hogy hamarosan a foltok is eltűnnek......a célom tehát megszületett: szépen átadva magam a gyógyulás feladatának, minden nap tisztábban látni az oroszlánt, ami gyógyít...:)

Szerencsére így is lett... bár ha két szemmel nézem, akkor még ma is homályos kissé az oroszlán, de már itthon vagyok, és ha minden jól megy, néhány héten belül teljesen tisztán láthatom a szép sárgán ragyogó Gyógyító Oroszlánt...:)

Mert az alkotás öröme, az élet legnagyobb öröme:)