Telik,telik, telik az idő, bizony, igen sokféleképp!!!
Továbbra is nagyon sok minden történik. Én például már átfordulok. Meg két kézzel játszom, két különböző játékot nézegetve. Meg ha letesznek a hátamra, akkor freerunner leszek, és körbeforgok a popóm körül.
Meg kidugom a lábam a rácsok között, és azt nagyon élvezem!
Meg már majdnem felülök, de tökre idegesít, hogy még nem. Meg Anyával új bébihordót rendeltünk, és már mindhárman kipróbáltuk. Meg Apa hangjára mindig odakapom a fejem... igen, ha eszem, akkor is. Meg Anyával szeretünk halandzsanyelven énekelni. Meg már pancsolok a fürdetővízben. Meg amikor felébredek, néma csendben megemelem a fejem, és az ágyvédő fölül épphogy kikukucskálva lesem Anyát és Apát, akik ha észrevesznek, akkor nevetek, és elengedem a fejem - no jó, ilyenkor még néha lefejelem a matracot...
Meg már olvasok... igaz, hogy egy rövidebb regényt, Marquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című könyvét, de lesz ebből még Háború és béke!!!
Szóval ez az időszak egyike a nagy átalakulásaim időszakának. Új képességekre szert tenni nagyszerű dolog, és se radioaktív pókcsípés nem kell hozzá, se izompumpáló titkos katonai kísérlet, se semmi egyéb... csak egy kis szabad tér, meg vidám reakció Apától és Anyától, ha csinálok valami újat! Meg sok hülyéskedés Anyával és Apával.
A képen látható kisgatyát erre a célra kaptam, nagyon viccesen néztem ki. :)
Az úszás végére elfáradtam, hazafelé jót sírtam a babakocsiban, de csak mert nem aludtam nyolcig, már hatkor tűkön ültem... Na jó, nem ültem, mert azt még nem tudok, de már majdnem!!! :D Addig marad a lábkidugdosás a kiságy rácsai között!
