Egy régi kakastaréjos kép... :D
És egy mai, hölgyeményes... :D
Hát, igen. Nézem a korábbi bejegyzés dátumát, és látom, hogy bizony április 03. Már akkor is szabadkoznom kellett, hogy telik az idő, most is kellene, de nem teszem. Az az igazság, hogy tényleg tele vagyunk élményekkel. Nehéz is lenne minden nap leülni és átrágni újra, mi mindent csinálunk. Apa minden fesztiválon ott volt, részt vett néhány szervezésében is, Anya Budapestre jár szombatonként, alkalmazott grafikát tanul, én meg hol egyiküket, hol másikukat várom, de még így is irtóra jól érzem magam.
Van egy otthonunk. Nem adatott meg nekünk a "saját kecó", se örökség, se vállalható hitel, se gazdag amerikai nagybácsi jóvoltából, de még Aranka nénink sincs, aki kihúzódna a nyári konyhába, hogy ellakhassunk valahol. Bérlők vagyunk. És biztosan még sokáig azok is leszünk. De az otthont nem a tulajdon jelenti. Apa persze sokat mondogatja, milyen jó lenne egy saját ház körül tenni-venni, szépítgetni mindent, de biztosan azért, mert akarna nekem csinálni egy frankó játszóteret az udvaron, meg igazi virágos sarkot kerti hintaággyal Anyának.
Mégis, amikor esténként lepihenünk, vagy amikor reggelenként csattogó mezítlábbal átrohanok bebújni Anya és Apa közé (igen, én ébresztem ezeket a hétalvókat), vagy amikor egy nagy kirándulás után megfürdünk és elnyúlunk a frissen lepedőzött ágyakon és fotelekben, kezünkben egy-egy könyvvel (vagy laptoppal), úgy érezzük, ennél többre nincs is szükség.
Pedig néha érzem, hogy aggódnak. A gázszámlán, a hónap végén, az autó fel-felbukkanó hibáin, a múlton, a jövőn... Szóval ők is emberek ám. Én mindig mosolygok rájuk, vagy komiszkodok egy nagyot, és olyankor elnevetik magukat, és eltűnik a szemükről az a fura fátyol, ami olyan sokszor tudja eltüntetni a világot az emberek elől. Apa nagyon elfáradt mostanra, ezt látom, de valahol meg azt érzem, iszonyatosan fel van töltődve, tele ötletekkel, tervekkel... Ha hagyják. Mert nem mindig mi döntünk a sorsunk felől, és Apa például az a típus, aki szereti előre tudni a dolgait, hogy nyugodtan maradjon ideje, lelki és szellemi energiája alkotásokat létrehozni. Látom őt agyalni, szövegeket vadászni, zenéket hallgatni, hallom, ahogy éjszakánként kattognak a fogaskerekek a fejében. Azért sokszor vagyok vele, ő mindig dögönyöz engem, meg elvisz kirándulni, meg bevásárolni, meg legtöbbször ő altat. Vagyis mostanában inkább ott van velem, amíg elalszom, mert már a kiságyamban alszok önállóan.
Anyával Szombathelyen
Pedig néha érzem, hogy aggódnak. A gázszámlán, a hónap végén, az autó fel-felbukkanó hibáin, a múlton, a jövőn... Szóval ők is emberek ám. Én mindig mosolygok rájuk, vagy komiszkodok egy nagyot, és olyankor elnevetik magukat, és eltűnik a szemükről az a fura fátyol, ami olyan sokszor tudja eltüntetni a világot az emberek elől. Apa nagyon elfáradt mostanra, ezt látom, de valahol meg azt érzem, iszonyatosan fel van töltődve, tele ötletekkel, tervekkel... Ha hagyják. Mert nem mindig mi döntünk a sorsunk felől, és Apa például az a típus, aki szereti előre tudni a dolgait, hogy nyugodtan maradjon ideje, lelki és szellemi energiája alkotásokat létrehozni. Látom őt agyalni, szövegeket vadászni, zenéket hallgatni, hallom, ahogy éjszakánként kattognak a fogaskerekek a fejében. Azért sokszor vagyok vele, ő mindig dögönyöz engem, meg elvisz kirándulni, meg bevásárolni, meg legtöbbször ő altat. Vagyis mostanában inkább ott van velem, amíg elalszom, mert már a kiságyamban alszok önállóan.
Ha ló nincs, Apa úgyis cipel!
Anya sokat rajzol, varr is, de valahogy mindig jut bőven ideje rám. Gyurmázunk, rajzolunk, építünk, főzünk, tésztát gyúrunk, olvasunk, meg sétálunk és fagyizunk.
Szóval azt hiszem, velük itthon vagyok. Ők az otthonom. És mindannyian egymás otthonai vagyunk. Csak akkor kiabálok néha, ha ők ketten puszilkodnak, elvégre Anya az enyém, nem? Vagy tényleg osztoznom kell Apával? Hmm... Ezt még fel kell dolgoznom.
Szóval azt hiszem, velük itthon vagyok. Ők az otthonom. És mindannyian egymás otthonai vagyunk. Csak akkor kiabálok néha, ha ők ketten puszilkodnak, elvégre Anya az enyém, nem? Vagy tényleg osztoznom kell Apával? Hmm... Ezt még fel kell dolgoznom.
