Kis vicceskedés...

Hát, nagyon szuperül cseperedek, egyre több mindennel próbálkozom, Apa és Anya jókat derülnek a dolgaimon. Például ilyeneken!

1.

Nemrég egy nagyot hisztiztem, mire a motorom a kukában landolt. Anya beviharzott a házba, én pedig a földön fekve vátam, hogy valaki értem jöjjön. Jött is Apa, akivel közöltem:

"Kiöntöttem Anyát!"

Apa meg kinevetett. Nem értettem, mi olyan vicces. Szerinte a "kiborítottam" lett volna a helyes. Pedig mind a kettő ugyanazt jelenti, nem???

2.

Voltam cirkuszban Apával. Nem mintha a cirkusz a világ legtutibb műfaja lenne, de hát voltak Ara papagájok, meg Elefánt, meg "Ojoszlánok". Nagyon jól bírtam Apa szerint, mert a 120 percből 90-et végigültem. Csak aztán totál kiakadtam. Könyörögtem Apának:

- Menjünk innen!

- Miért?

- Féjek...

- Mitől?

- Lámpáktól!

- A lámpáktól? De hát miért? Mi a baj?

- Jeszekednek!

Apa ezen is nevetett. Pedig veszekedtek, vagyis összevissza forogtak és villogtak a légtornászok száma előtt. Ami nem rend, az káosz, kérem! Nem értem, mit nem lehet ezen érteni!

3.

Anya szerint kreatív vagyok, Apa szerint meg világ lustája leszek, de leginkább skorpió vagyok, állítólag azok is napoznak néha...

meg megbújnak a sivatagban...

vagy a szikla- és farepedésekben...

4.

Na, az aztán már tényleg különös, hogy minden általam összerakott nyelvi leleményből szórakoztató perceket kreálnak maguknak. Többször emlegetik az alábbi szavamjárásait... pedig én csak figyelem az általuk használt nyelvi univerzumot. Ők meg nem javítanak ki, mert szerintük a neurotizálásom nélkül is megtalálom majd a helyes formulákat. És még én használok különös kifejezéseket. Neurotizál... Hahaha...

Kis gyűjteményem tehát:

"Enni akajnék..." - jelentése egyértelmű, nem? Minden reggel ezzel ébredek.

"Hoztél nekem jajamit?" - hoztél, vagy nem hoztél, idevele...

"Nem cica... Hanna jajok..." - ez a válaszom arra, ha Apa azt mondja, szia cicám! Nem értem, Anya miért nem javítja őt ki... vagy lehet, hogy ő tényleg cica?

"Jeszekedtem Hajal" - 'veszekedtem Ha-val', vagyis veszekedtem Florinával... unokatesómat egyszerűen így hívom, hogy Ha...

"Büdi kenéj..." - 'büdi kenyér'... ha haragszom valamire, vagy valakire, vagy egyszerűen csak nem akarom, az kérem BÜDI!

"Ázik Tádé..." - mindig ezt mondom, ha esik az eső, vagy ha azt játszom, hogy esik, mert nagyon szeretem a Mazsola bábfilmben azt a részt, amikor megtalálják az esőben Tádét, a kis tengerimalacot.

"Dó!" - sokáig csak így kértem a vizet. Miért Dó a víz? Mert a vízforralónak ilyen ijesztő a hangja: dodododododo...

 "Jaj, jön Cápa!" - mindig ezt kiabálom, ha félek, Apa és Anya nem tudják, honnan szedtem ezt, de néha csak azért kiabálom, mert tudom, hogy utána odabújhatok valamelyikőjükhöz.

5. Átlagos alvási pozícióm...

Álmomban hallom ám, ahogy Apa röhög, hogy "Hehehe... SuperMario"...

6. És ha már az alvásnál tartunk... Reggelente Anya és Apa mindig megkérdezi, hogy aludtam Sokáig nem válaszoltam erre a kérdésükre, mert számomra ez elég egyértelmű. Sajnálom, hogy ők nem tudják. Mindenesetre egyszercsak megmondtam nekik a választ, azóta így felelek:
- Hanna, hogy aludtál?
- A két szememmel...

7. Apa kedvence az volt, amikor a megszülető sokkarú Krisnára azt mondtam, hogy:
"Szöjnyűség... világító süni"

8. Idén hangzott el Csokonyavisontán:
APA: Hanna, képzeld, holnap jön a Karácsony!
ÉN: Igen? Akkoj elbújok!
(Persze megtalált, és kaptam egy tuti dobszerkót... meg egy papucsot, amit én kértem az Angyalkától)
DE a Karácsonyról majd máskor! :D

A kötelékekről

"Ha a gyermek már nagy, és el kell választani, az anyja szűziesen eltakarja a keblét, s a gyermeknek nincs többé anyja. Szerencsés az a gyermek, aki nem másképp veszti el az anyját." (Kierkegaard: Félelem és reszketés c. kötet.16.o.)

Hanna Mikoltom, a napokban sokszor odabújik, és azt mondja:

-Kicsi baba jagyok!
-(én): Igen, akkor gyere bújj csak ide.
-Szopiznék. Anya, kicsi baba jagyok. Kéne tejci.

Ez egy intim párbeszéd, ne haragudj Hanna Mikolt, hogy világgá kürtölöm. Csak gondoltam megosztom másokkal is, mert oly sok gondolatot ébresztett bennem.

Te most két éves vagy. Éppen, most töltötted. szerencsére nyíltan és őszintén közlöd az igényeidet minden téren. Korodhoz képest nagyon akaratosan és céltudatosan vagy kiforrott. És jó is ez így, akkor is, ha néha összezördülünk, mert a céljaink éppen nem egyeznek. Abból esetleg az lesz: "Anya, duzzogok" De nincs ezzel baj, mondom.:)

Szóval két éves vagy. 15 hónapos voltál, amikor elválasztottalak, szépen, de sajnos hirtelen. Ennek egészségügyi okai voltak, és még az is, hogy te egy nagyon erős baba voltál, így jónak láttuk, ha már ilyen módon nem táplállak tovább. Vagyis anyatejjel. De az összebújás jellege is más lett, nyilván, "nagyobb gyerekes". Hiszen hirtelen a babából Kislány gyermek lettél. Hozzáteszem, engem ez igen megviselt. És egyben nagy örömmel töltött el.

A párbeszédre visszatérve. Most, hogy két éves lettél, újra elfogott a félelem, hogy mi van, ha én nem vagyok veled fizikálisan? Ha pedig veled vagyok, akkor nagyon közel akarsz lenni hozzám. Bújni. És ez kimondhatatlanul szép érzés. Meg egyben nagyon szívszorítóan szép is. Vagyis van benne egy kis fájdalom érzet. Hogy már nem vagyunk egyek. Ez olyasmi, amit nem lehet szavakkal megfogalmazni. Erről szól a művészet. Ezt csak úgy lehet. Mondjuk megfesteni. Megrajzolni. Egy életművet áldozni rá.
Szeretném, ha a Jóisten hosszú életet adna nekünk, a szüleidnek, hogy bármikor vigaszt találj AZ ÖLÜNKBEN, HA AZ ÉLETEDBEN NINCS HOVÁ FORDULNOD. És akkor is, ha már fizikálisan nem leszünk ezen a Földön.

Keresztelő...a nagy esemény, amely annyit váratott magára...megtörtént:D

Hanna Mikolt a pocakban...néhány nappal a születésed előtt:)

Megszülettél:)

Hanna Mikolt...két éve ilyenkor ugyanilyen esős és szeles idő volt, a kórházban voltunk, mert vissza kellett mennünk. Két éve ilyenkor hangolódtunk egymásra, tanultuk meg, mit jelentenek a jelzések, amit egymás felé adunk...megtanultam, mikor vagy éhes, miért tartod így vagy úgy a kezed, mit üzensz a kis bogár tekinteteddel. Egyszóval, figyelmet. Nagy nagy figyelmet kellett megtanulnom, megfűszerezve egy még nagyobb adag türelemmel. Ugyanígy tett apa is. Meg a környezetedben mindenki, aki úgy érezte rácsatlakozna a kis világodra, ami nap mint nap tágul..Például ilyen volt Dia is. Aki most már a keresztanyukád. Meg Ádám is, aki a keresztapukád lett.

Néhány kép a hétköznapokból, nem hétköznapi pillanatokkal(szerencsére nagyon sokat ide válogathattam volna még..:)

Séta, Ámdá:) a kormánynál:)

...és Dia megvette a hőn áhított NYUSZIT!

Fürdőzés Diusékkal:)

Az a híres majdnem elestem játék...:D

azok a kapolcsi szép napok:)

Dia, nyugi, nem baj,hogy annyi szilvás gombócot ettél..attól még játszhatunk:)

 És a hétköznapokból átlépünk a Keresztelő ünnepére:

Bárki aki hozzánk betévedt, mert úgy hozta a sors, mert muszáj volt vagy mert egyszerűen szeretett volna, azt szívesen láttuk, örömmel fogadtuk. Akkor is, és most is így van ez. Mosolygós és figyelmes baba voltál mindenki felé. de Dius felé valahogy feltűnően nagyon. Biztos a kifejező nagy kék szemei okozták:) Vagy a hangja vagy a ...nem is kell ezt megmagyarázni:) Neki kacagtál igazán hangosan először, azóta is igen könnyen megnevettet. Az is mutatja, hogy mély vele a kapcsolatod, hogy még össze is tudtok veszni...például azon, hogy szabad e Hugi kristály hamutáljával táncolni, vagy nem, ugye Hanna?
Őt választottuk neked (vagyis te választottad őket, mert ugye, Ádám felé nagy a szerelem...), és Ádámot, hogy ha az életed során hozzánk nem tudsz/akarsz/szeretnél/kívánsz fordulni valamivel, ami bánt, vagy éppen nagyon örömet okoz, vagy segítségre van szükséged, ( és sem nagyszülő,sem szülő nem segíthet) akkor ott lesznek ők. Ők megfogadták a templomban, hogy haladnak veled az életed során, a hit és egyház felé terelik az utad, és ahol tudnak, melletted állnak.

Röviden, de velősen... a Nyár az Nyár... :D

Elnézem Apát, nem lehet most könnyű neki. Sok változás van az életünkben, a nyár és az évkezdés az iskolákban sok fordulatot hozott az életünkben. De szépen helyreállnak a dolgok. Anya rendületlenül halad az iskolával, az Anya nélküli szombatokat már egészen jól bírom...

bár, ha belegondolok, már voltak Apa-Anya nélküli hétvégéim is, amit Katiéknál töltöttem, és egy mukkom sem volt.

Anyáék büszkék rám ezért, bár nem tudom, miért vannak úgy oda, amikor imádom az unokatesóimat... habár... na jó, bevallom, Bogit állandóan verem, mert kisebb, és féltékeny is vagyok arra, hogy a cicizhet, meg állandóan ölbebabát játszik, én meg egyedül kell beszálljak a kocsiba is.

Azért szép az élet. :)

Hosszú és tartalmas volt a nyár. Életünk első nyaralásának köszönhetően bejártuk Erdély néhány gyönyörű helyszínét. Voltunk a Békás szorosnál...

ahol Anya mint mindig, ott is romantikus volt...

...meg néha azt hitte, vizitündér...

... Apával jókat lehetett elnyúlva elmélkedni a világról...

a Gyilkos tónál Nagyi attól rettegett, hogy beleesik a vízbe...

... de mi lazák voltunk...

...pedig Anya evezett...

Szóval szuper volt. De nem csak kalandtúrák jutottak ám! Voltunk Korondon piacozni, és a Medve tónál fürödni. Annyit jöttünk-mentünk-rokonlátogattunk, hogy minden nap végére kidőltünk...

Jól éreztük magunkat... Én, meg Anya, meg Apa, meg a Nagyi és Barni, aki mindig eldugta a játékaimat, de cserébe egész nap futtatott, mert le sem állt, még ha más nem is bírta a tempót vele. :) Itt éppen morcos volt egy kicsit...

A sok jövés-menésben azért az esti jóevéseink és jóivásaink sem maradhattak el, elvégre Erdély az Erdély, nem? (Itt éppen Jánosnál és Zsófinál, Anya nagynénjééknél lazítottuk le a napi fáradalmakat)

Végre így nagyobbacskaként találkozhattam dédiékkel, akikkel óriási kolozsvári játszótéren voltunk, és még csónakázni is elmentünk! :)

Szóval mit is mondhatnék... a nyár az nyár... :D :D :D

A borjúleves meg borjúleves... :D :D :D

Remélem, még sok szép ilyen nyarunk lesz, bár Pápa környékén is tutijó kirándulóhelyek vannak,de erről majd egy következő cikkben... Egy biztos...
Bár "Itt az ősz/S jönnek a téli gondok...

Élni jó ebben a világban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D :D :D

(Még ha a dió nem is mindig...)

Huhh... Anyám, de keserű volt... :D :D :D