Nehéz lenne ezt szavakkal leírni...meg, hát, szavakkal a kis Hanna Mikolt baba sem tudja még elmondani, ő is csak érzi...:)Amit mi látunk: alváshoz minimum szükséglet: a textilpelus sarka hozzá kell, hogy érjen a kis szájához...de!nem akárhogyan...ő gyűri oda a kis öklével, addig-addig kepeszt, amíg ez sikerül. És akkor nyugalom van:) Amikor ez sem elég, akkor kell a cumi is. De az esetek többségében a pelus elég. Ha nagyon meg akarjuk magyarázni, akkor ilyeneket mondunk: mert úgy érzi, mintha szopizna, mert az ajkai jelenleg a legkifinomultabb testrészei..mert ugye, enni tanult meg először...De nem akarunk mi kitalálni magyarázatot:)Most is alszik, nagyon édes.
Szóval, eszik, alszik, ficereg-mocorog, nézeget a baba...apropó, nézeget! A színes képeket nagyon szereti nézegetni. A falra ragasztott víziló és más állat matricákat imádja, a színes képeket, az ablakot, ha besüt a nap, ja, és ami furcsa, a felkapcsolt villanyba simán belenéz...a csillár is tetszik neki biztosan, de nem értem, hogyan bír belenézni a lámpába...
Ami pedig a huncutságok huncutsága...a zokni lerúgkapálása a lábacskáiról:)Az egyik pillanatban még ott van a kis zokni, a következőben pedig már a kis lábujjak izegnek mozognak csupaszon!:)
Szóval pelussal, zoknikkal, rucikkal vesződve, bíbelődve telnek a napok:)
Hát nem kisangyal???:)
