2011. október 31., hétfő

Vagyok, aki vagyok...


Szép jó napot mindenkinek! A nevem Komáromi Hanna Mikolt. Apukám Komáromi Sándor, anyukám pedig Oláh Júlia. Hogy mit is keresek én itt? Hááát... Úgy döntöttem, hogy részletesen beszámolok mindenről, ami velem történt és történni fog, és ami a legfőbb - tabuk nélkül teszem mindezt. Miért?
Egyrészt csak!
Másrészt pedig azért, mert mielőtt bebújtam anyába, odafent a többiekkel azon tanácskoztunk, mennyi minden van a Földön, amiről az emberek nem, vagy csak szűk körben beszélnek. Márpedig annyi minden van, amivel mindenki ugyanúgy küzd, hogy talán érdemes megszólítani velük egymást, aztán hátha!!! Apának van egy kedves sztorija, amit idemásolok most, legyen ez egy kis ars poetica is egyben (hú, de komoly vagyok, mi?)... Mindegy, a lényeg: ma félünk hasonlókká, vagy ugyanolyanokká válni másokkal. Pedig ez nem félelmetes - vannak dolgok, amikben bizony... UGYANOLYANOK VAGYUNK!!!
(Ja, és ne tessék rögtön megijedni, nem lesz minden írás ilyen komolykodó... hihi...)
TEHÁT...

Tételezzük fel, hogy van egy élőlény, a neve legyen KI. KIről tudjuk, hogy 60 másodpercig él. Letesszük őt egy asztalra, és lemérjük az életét. 60 másodperc.

Adjunk KInek egy gyorsító kapszulát, aminek következtében tízszer akkora sebességgel tud közlekedni.

Nézzük meg KI karóráját. Indításkor a mi karóránk és KI karórája 0-nál van. 10-szeres sebességnél KI karórája 10x60 másodpercig érvényes, vagyis 600 másodpercnyi időintervallumot jelent.

Ezt a problémát hogyan érzékeli KI, és a megfigyelő?

A megfigyelő azt látja, hogy az ő óráján eltelt 60 másodperc, tehát KInek meg kellene halnia. Ennek ellenére vidáman éldegél – még tízszer ennyi ideig. Amikor a mi óránk 60 másodpercet mutat, KI órája tehát csak 6-ot.

Mi a helyzet KI-vel? Az ő óráján eltelt 6 másodperc. Mennyit élt ezalatt az idő alatt? Nem 60 másodpercet, hiszen az ő órája csak hatot mutat. 6 másodpercet élt tehát. Mennyit fog még élni? 54 másodpercet, hiszen a KI élete 60 másodperc erejéig tart.

De hát 10-szer gyorsabb!!! Mondhatná a kedves olvasó.

Jó, mondom én – akkor tegyünk egy kísérletet ennek kiderítésére.

A megfigyelőnek 10 másodpercébe kerül elolvasni egy viccet és 10 másodpercig kacag rajt. Egy KI ugyanennyi idő alatt szintén egy viccet olvas el és szintén 10 másodpercig kacag a viccen. 60 másodperc alatt a megfigyelő háromszor kacag fel. A felgyorsított KI szintén (mert ő ugyanúgy 3 viccet olvas el saját órája szerint.

A megfigyelő ebből mit lát? Hogy KI képes 100 másodpercig röhögni egy viccen?

Majdnem. Azt is látni kell azonban, hogy KI órája csak a külső megfigyelőjéhez képest ketyeg lassabban. Egy KI ebből a gyorsaságból semmit nem érzékel. Miért?

Mert az idő relatív.

Mit is jelent ez? Nem azt, hogy mindenki másképpen érzékeli. Egy frászt! Éppen azt mutatja, hogy mindenki ugyanúgy érzékeli.