Hó ami Hó...

Namármostugye... egy éves elmúltam (a szülinapi összefoglaló bejegyzés csak ezután következik), és még nem láttam havat úgy igazán... vagyis hogy még nem volt részem havas játékokban. Mára virradó reggelre azonban leesett egy adag hó, október vége lévén ez kicsit fura volt, de az udvar olyan remek lett, hogy Anya nagy sietve fel is öltöztetett. Igen, jól látszik. Ilyet csak Apa szokott csinálni, de most Anya is félregombolta a kabátom! :)
A hótól én szó szerint lefagytam...
Újdonsült szánkómat, amit Zsófitól és Balázstól kaptam, ki kellett próbálnom... Befogtam hát a... pacik helyett a szülőket, és uccuneki!

JÁR A BABA, JÁR...

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉs......... 2012. 10. 11-én, esti órákban... Elérkezett  a várva várt, ámbár egy ideje szemmel láthatóan formálódó pillanat - Hanna Mikolt, a nem egészen egy évvel ezelőtt tágra nyílt szemekkel született új, piciny élet eljutott az emberi fejlődés nagy perspektívaváltásához - első önálló lépéseinek pillanatához!

A tettet nagy ováció, dícséret, örömujjongás, vidámság, három napig tartó dínom-dánom övezte. Na jó, utóbbi már népmesei túlzás, de azért tuti buli volt! (Bocsi, a felvétel Anya-perspektívából, vagyis összevisszatartomakamerát-pozícióban készült... :):):)... )

És fürdés után már meg-megfésülködöm magam is!

És két lábamon állva lopom a kölesgolyót!

 De azért a Töknapon ülök, mert így rejtőzöm Töktársaságban... Na, melyik vagyok én, te Tökfej?

Amíg szép az ősz, még Apa is más perspektívát kínál!

 De Anya a legbiztonságosabb! Szerencse, hogy engem nem úgy tart, mint ahogyan a kamerát szokta!

:D :D :D :D :D :D :D