Kis vicceskedés...

Hát, nagyon szuperül cseperedek, egyre több mindennel próbálkozom, Apa és Anya jókat derülnek a dolgaimon. Például ilyeneken!

1.

Nemrég egy nagyot hisztiztem, mire a motorom a kukában landolt. Anya beviharzott a házba, én pedig a földön fekve vátam, hogy valaki értem jöjjön. Jött is Apa, akivel közöltem:

"Kiöntöttem Anyát!"

Apa meg kinevetett. Nem értettem, mi olyan vicces. Szerinte a "kiborítottam" lett volna a helyes. Pedig mind a kettő ugyanazt jelenti, nem???

2.

Voltam cirkuszban Apával. Nem mintha a cirkusz a világ legtutibb műfaja lenne, de hát voltak Ara papagájok, meg Elefánt, meg "Ojoszlánok". Nagyon jól bírtam Apa szerint, mert a 120 percből 90-et végigültem. Csak aztán totál kiakadtam. Könyörögtem Apának:

- Menjünk innen!

- Miért?

- Féjek...

- Mitől?

- Lámpáktól!

- A lámpáktól? De hát miért? Mi a baj?

- Jeszekednek!

Apa ezen is nevetett. Pedig veszekedtek, vagyis összevissza forogtak és villogtak a légtornászok száma előtt. Ami nem rend, az káosz, kérem! Nem értem, mit nem lehet ezen érteni!

3.

Anya szerint kreatív vagyok, Apa szerint meg világ lustája leszek, de leginkább skorpió vagyok, állítólag azok is napoznak néha...

meg megbújnak a sivatagban...

vagy a szikla- és farepedésekben...

4.

Na, az aztán már tényleg különös, hogy minden általam összerakott nyelvi leleményből szórakoztató perceket kreálnak maguknak. Többször emlegetik az alábbi szavamjárásait... pedig én csak figyelem az általuk használt nyelvi univerzumot. Ők meg nem javítanak ki, mert szerintük a neurotizálásom nélkül is megtalálom majd a helyes formulákat. És még én használok különös kifejezéseket. Neurotizál... Hahaha...

Kis gyűjteményem tehát:

"Enni akajnék..." - jelentése egyértelmű, nem? Minden reggel ezzel ébredek.

"Hoztél nekem jajamit?" - hoztél, vagy nem hoztél, idevele...

"Nem cica... Hanna jajok..." - ez a válaszom arra, ha Apa azt mondja, szia cicám! Nem értem, Anya miért nem javítja őt ki... vagy lehet, hogy ő tényleg cica?

"Jeszekedtem Hajal" - 'veszekedtem Ha-val', vagyis veszekedtem Florinával... unokatesómat egyszerűen így hívom, hogy Ha...

"Büdi kenéj..." - 'büdi kenyér'... ha haragszom valamire, vagy valakire, vagy egyszerűen csak nem akarom, az kérem BÜDI!

"Ázik Tádé..." - mindig ezt mondom, ha esik az eső, vagy ha azt játszom, hogy esik, mert nagyon szeretem a Mazsola bábfilmben azt a részt, amikor megtalálják az esőben Tádét, a kis tengerimalacot.

"Dó!" - sokáig csak így kértem a vizet. Miért Dó a víz? Mert a vízforralónak ilyen ijesztő a hangja: dodododododo...

 "Jaj, jön Cápa!" - mindig ezt kiabálom, ha félek, Apa és Anya nem tudják, honnan szedtem ezt, de néha csak azért kiabálom, mert tudom, hogy utána odabújhatok valamelyikőjükhöz.

5. Átlagos alvási pozícióm...

Álmomban hallom ám, ahogy Apa röhög, hogy "Hehehe... SuperMario"...

6. És ha már az alvásnál tartunk... Reggelente Anya és Apa mindig megkérdezi, hogy aludtam Sokáig nem válaszoltam erre a kérdésükre, mert számomra ez elég egyértelmű. Sajnálom, hogy ők nem tudják. Mindenesetre egyszercsak megmondtam nekik a választ, azóta így felelek:
- Hanna, hogy aludtál?
- A két szememmel...

7. Apa kedvence az volt, amikor a megszülető sokkarú Krisnára azt mondtam, hogy:
"Szöjnyűség... világító süni"

8. Idén hangzott el Csokonyavisontán:
APA: Hanna, képzeld, holnap jön a Karácsony!
ÉN: Igen? Akkoj elbújok!
(Persze megtalált, és kaptam egy tuti dobszerkót... meg egy papucsot, amit én kértem az Angyalkától)
DE a Karácsonyról majd máskor! :D