NAVÉGRENAVÉGREMÁR

Végre a sok világot felfedező körutam és új képességeim megjelenésének közepette megint írok, jóóó nagy kihagyással bár... De mit csináljunk? A babalét nem egyszerű. Pláne hogy már fel-alá rohangálok, meg nem szállok be a babakocsiba (az kis hempergősöknek való), meg bármit megkaparinthatok, mert már odaviszem a kis sámlimat a szekrényekhez, és onnan próbálkozom... Szóval sok érdekes dolog van, hát tapasztalok inkább, minthogy írogassak...
De mi minden történt tényszerűen a legutóbbi bejegyzés óta?

Ugye volt egy szülinapom, ahol kaptam szánkót, meg szép ruhákat, meg összerakhatós zsiráfot, meg gyurmát (olyan nagyon finom illatút), meg tortát (amiből nem ettem), és egy nagyon szép fülbevalót is Diától...

Ez a nap csudajó volt, mert egy csomóan játszottak velem. :) A Zsófitól meg a Balázstól kapott szánkót már élesben is kipróbálhattam, de erről már írtam! :D

Aztán egyszer voltunk a veszprémi plázában, kaptam szép cipőket, meg Anya is téli csizmát, meg Apa is sportcipőt! Diáéknál is vendégeskedtünk, finom ebédet ettünk náluk, meg Ádám bábozott nekem a bohóc-bábbal, amit kis híján le is nyúltam.

Aztán az is szuper, hogy a korai sötétedés miatt néha estébe borul egy-egy sétánk, és olyankor jókat viccelődünk!

Anyával meg irtó jó otthon ejtőzni - erre persze csak akkor kerül sor, amikor ő elfárad... mert én sohaaaaaaaaaaaa! :D

Sokat járunk Anyával Kerekítőre, meg baba-mama körbe, ezért sok új ismeretség is szövődik!

És aztán persze voltunk színházban is, kétszer is, és találkoztunk a Mikulással! :DDDDDDDDDD

De azt hiszem, most már lassan az a legvárósabb dolog, hogy megint jön a Karácsony! De addig még jelentkezem...

Hó ami Hó...

Namármostugye... egy éves elmúltam (a szülinapi összefoglaló bejegyzés csak ezután következik), és még nem láttam havat úgy igazán... vagyis hogy még nem volt részem havas játékokban. Mára virradó reggelre azonban leesett egy adag hó, október vége lévén ez kicsit fura volt, de az udvar olyan remek lett, hogy Anya nagy sietve fel is öltöztetett. Igen, jól látszik. Ilyet csak Apa szokott csinálni, de most Anya is félregombolta a kabátom! :)
A hótól én szó szerint lefagytam...
Újdonsült szánkómat, amit Zsófitól és Balázstól kaptam, ki kellett próbálnom... Befogtam hát a... pacik helyett a szülőket, és uccuneki!

JÁR A BABA, JÁR...

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉs......... 2012. 10. 11-én, esti órákban... Elérkezett  a várva várt, ámbár egy ideje szemmel láthatóan formálódó pillanat - Hanna Mikolt, a nem egészen egy évvel ezelőtt tágra nyílt szemekkel született új, piciny élet eljutott az emberi fejlődés nagy perspektívaváltásához - első önálló lépéseinek pillanatához!

A tettet nagy ováció, dícséret, örömujjongás, vidámság, három napig tartó dínom-dánom övezte. Na jó, utóbbi már népmesei túlzás, de azért tuti buli volt! (Bocsi, a felvétel Anya-perspektívából, vagyis összevisszatartomakamerát-pozícióban készült... :):):)... )

És fürdés után már meg-megfésülködöm magam is!

És két lábamon állva lopom a kölesgolyót!

 De azért a Töknapon ülök, mert így rejtőzöm Töktársaságban... Na, melyik vagyok én, te Tökfej?

Amíg szép az ősz, még Apa is más perspektívát kínál!

 De Anya a legbiztonságosabb! Szerencse, hogy engem nem úgy tart, mint ahogyan a kamerát szokta!

:D :D :D :D :D :D :D

Hát Csak Úgy!!!

Apa dolgozik, Anya dolgozik, szerencsére mindketten szeretik azt, amit csinálnak, de mindenesetre most néha magamnak kell elszórakoztatnom magam. Persze sokat játszunk továbbra is, de sok jó buli van akkor is, ha egyedül nyomom!

Például kaptam egy kis szintit (használt, babaturis, 2.800 Ft volt, de jé, nem kell vadiújért rohangálni rögtön ám)... és állati keményen játszom!

És imádok elbújni, bebújni, kibújni, lebújni, megbújni, átbújni, jönni-menni-tenni-venni!!!

De néha csak üldögélek a teraszon, amíg Anya pakol...

Ja, és azért egy kis babaszótár a végére!

PPPA - Apa

ANNNY - Anya

DA - Dob

GGGU - Gurul

O - Ott

VUVUVU - Kutya

DRRRRRRRRIIII - Nem akarom

Hanna délutáni tornája:)

Felhőkből lépcső

Ma zoknifalatozás közben egy picit megpróbáltam Apa fejébe látni...

Íme...

"A mai ember álmodozó típus. Csak sokszor nem úgy, mint a nagy felfedezők korában. Nem úgy, mint a nagy mesélők korában.

Az igazi álmodó azért álmodik, hogy olyan világokat ismerjen meg, amelyeket a hétköznapok, a társadalmi megszorítások, a szociális béklyók korlátai között nem lehet egyértelműen látni. Hogy olyan értékrendet találjon, amit a habzsoló, harácsoló jelen nem vés kőtáblára, vagy őrültségnek tart. Az igazi álmodó nem áll meg ott, hogy elképzeli mindezt, hanem cselekszik, létrehoz valamit, vagyis  leírja, megfesti, hangokba önti, színpadra teszi azt, amit ott megélt és megtapasztalt.

Szóval az igazi álmodó csupa olyan dolgot csinál, aminek gyakorlati szempontból semmi haszna sincs. Mégis, az igazi álmodók hiányában nem lenne kultúránk, nem lenne történelmünk, és csupán vegetálnánk.

Az igazi álmodót különböztessük meg azoktól, akik álmodoznak. Mindenki szeretne sikeres lenni, egyéniséggé válni, gazdaggá lenni, de az álmodó pillanatot követő gyakorlati lépések már sokszor hiányoznak. A nehéz küzdés nem szimpatikus, nem kényelmes. Készen szeretnénk kapni ezt is, mint mindent, leemelni ezt is az üzletláncok polcairól. Ki akar tíz évet várni? Húsz évet várni? Látunk egyáltalán ennyire előre? Az álmodozó nem akar létrehozni semmit. Kapni akar. Valamivé válni, de lehetőleg varázsütésre, mint a mesékben. Pedig még Hamupipőkét is számtalanszor megalázzák, mire az áhított varázsütésre a bál szépévé válik.

De az álmodót különböztessük meg az elégedetlenkedőktől is! Akik mindig máshol vannak, mint ahol éppen a testük tartózkodik. Akik polcot pakolnak, pedig jaj, de máshol is lehetnének... akik bejárnak az iskolába dolgozni, pedig jaj, de mást is csinálnának... akik a facebookon lógnak, miközben a testük egy iskolapadban, a vonaton, vagy éppen a grundon tartózkodik. Akik már nem csupán álmodoznak, hanem el is várják, hogy máshol lehessenek, vagy mást csinálhassanak. Mert joguk van hozzá, és mégis itt vannak, és ezt csinálják...

Ma egyre kevesebb embert találni, akik lépcsőfokokat eszkábálnak maguknak a megálmodott világ felé. Többen vannak álmodozók, akik inkább felhőkből rajzolják meg maguknak a grádicsot, de nem tudnak végigmenni rajta, hiszen felhőből vannak a fokok. És oly sokan vannak az elégedetlenkedők, akik a lépcsőfokra fellépőt visszarángatják, a felhőkből grádicsot készítőt pedig kinevetik, vagy lebeszélik arról, hogy megszilárdítsa azt.

A babák nagy álmodók. Arról álmodnak, hogy övék lesz a falból kilógó kábel. Hogy egyszer megmásszák a fotelt. Hogy azért is kijutnak a szobából a teraszra. Hogy megszerzik a kölesgolyót, vagy Anyát egy éjszakai cicizésre. És el is érik céljaikat, de mindeközben meg is tapasztalják korlátaikat. Mert a kábel a falból nem játék... A fotelon túl a falra már nem lehet felmászni... A teraszról elérhető a kert, de egyedül még sok a lépcső... Hogy a kölesgolyóból is megárt a sok... és hogy Anyának is vannak igényei, amik nem mindig passzolnak a babáéval.

Kicsi Hanna Mikolt...

Mindig tegyél határozott lépéseket az álmaidért! Akkor is, ha nehezebb, mint pusztán elképzelni a boldogságot, vagy várni a kész megoldást. És soha ne hagyd cserben azt, amit addig építettél! Minden apró dologra úgy emlékezz, hogy "Ez voltam én, tehát ez vagyok én...". És akkor lesz múltad, amin végigtekinthetsz. Lesz egy szép grádicsod, amin végigvezetheted azokat, akik utánad jönnek. Lehet, hogy ez egy ember lesz, lehet, hogy száz, de lehet, hogy egy egész világ. Így érdemes élni."

Nagy Nyári Összefoglaló

Közeleg a nyár vége, ismét indul a suli - ez persze engem még nem érint, de apát igen, mert elkezdődik az eddigieknél is több munkával járó iskolai és színházi év. Apa több csoportot fog vezetni, játszani fognak a Petőfi Színház bérletrendszerében, három hatalmas TÁMOP-pályázat eredményét várják, zajlanak a Bűn és bűnhődés előkészületei, alakulóban az első pápai diákszínház, és tervezik a következő nyarat nemzetközi utcaszínházi turnéval - igen, már most...

De már előre is rohantam, pedig hátrafelé kell most tekintenem. Úgy látszik, minél több mindent csinál az ember, annál inkább a jövőre helyezi a hangsúlyt, és annál kevesebb figyelmet fordít a jelen nehézségeire, vagy a múlt elemzésére. Mindegyik hasznos, de Apa szokta mondani, hogy amikor mindenütt azt halljuk, így rossz, meg úgy rossz, meg válság van, olyankor kell a legnagyobb erőkkel munkálkodni, és a legtöbb szépet létrehozni. A tétlenség a jelen mérge a jövő ellen.

De most lássuk, mi minden történt velünk június 29-e, vagyis az utolsó bejegyzés óta!!!

Hát például Anya kipingálta az egész szobát, hogy vidám kis mesevilág vegyen körül minket. A kedvencem a madár a háztetőn, mindig kacagok, amikor rákérdeznek: "Hol a madár?"

 Apa pedig készített nekem egy bújkálós-mászkálós várat (az első elemmel készült el eddig, lesz még folytatása is, azt mondta), ez lett a Csirpi-Lak.

Rögtön el is foglaltam, elvégre én vagyok a vár úrnője, nem? Ja, a Csirpi név onnan jön, hogy egyszercsak így kezdett el szólítani Apa, mert mindig úgy pislogtam, mint egy kisbagoly, és azóta is olyan intenzíven figyelek, ahogyan a baglyok szoktak... :)

A sok itthoni munka közül Apa a kertészkedést szereti a legjobban. Ültettünk répát, petrezselymet, krumplit, sóskát, rebarbarát, kukoricát, hagymát, meg mentát és sárgadinnyét, meg spenótot, és lám - három kivételével mind gyönyörű kis konyhakerti termést hozott. És csak egy kicsit kellett dolgozni érte (ásni, kapálni, gyomlálni, öntözni) - na jó, nekem kellett kicsit, Apa és Anya párszor azért leizzadtak. De Apa azt mondja, minden iskolának kellene tartania saját kertet, amit a tanulók művelnének, mert fontos látni a körforgásban lévő folyamatokat, hogy ne szakítsuk el gyökereinket a természettől. És fontos megtanulni azt is, hogy gondozzuk szűk és tágabb környezetünket, hogy felelősséggel tartozunk azért a világért, amit mi alakítunk ki magunk körül.

Sok vendégség volt nálunk, rokonok és barátok egyaránt, sőt, Nagyi és Nagytata is sokszor voltak nálunk - és olyankor még lovaglásra is jutott időnk és erőnk.

Mi is voltunk nyaralni Csokonyavisontán, ahol sokat ejtőztünk, meg kirándultunk, meg strandoltunk, meg jókat ettünk-ittunk!

 Nagyival a strandon

Tölcsérrel a strandon

Unokatesómmal, Barnival sokat játszottam

 Másik unokatesóm, Florina is velünk nyaralt Katival, itt éppen Kisbajomba vitt minket kirándulni Nagytata

Nem csak én ettem jókat... hihihi

Anya barátai is meglátogattak minket

Esőnézőben Nagyival

Felmásztunk egy hatalmas vadászlesre is

Egyszer elmentünk a veszprémi állatkertbe, ahol egész nap nézhettem a sok szép, de néha szomorú állatot. Meg kicsit aludtam is azért.

  Néha igazi Safarifeeling lett úrrá rajtunk

Néha meg amerikai filmplakátot megszégyenítően pózoltunk

Mondtam, hogy aludtam is...

Azért amikor otthon voltunk Pápán, akkor is jókat pihentünk, bár a pihenés relatív, mert aztán volt itt festés, nyílászárócsere, műpadlózás, lomtalanítás, bútorpakolás, kertészkedés, teraszrendezés, nagytakarítás... azért néha eldőltünk olvasgatni...

Néha elmentünk kávézgatni...

Meg fesztiválon kerekítőzni...

Meg másztam sokat, és félelmetes akciósztárként már nem csak vízszintesben nyomtam... XD

Meg bújkáltam is sokat...

Az egyik legszebb nap az volt, amikor Apa és Anya fogták magukat, és Apa friss jogsijával bepattantunk az autóba, és ellátogattunk az ajkai tóra, ahol még csónakáztunk is!!! Anya a szigeten még Hú-nak is megmutatott!

Fekete István hőse alatt...

Anya azt hitte, vadvízi evezésen van, veszélyesen vette a kanyarokat

Apa büszkén pihent, amíg Anya gályázott

A legeslegeslegjobb viszont az a hét volt, amikor Bakonyszentivánon, a S.T.Art Tábor helyszínén töltöttünk egy egész hetet a Schrauf Farmon, ahol elkészült egy igen izgalmas előadás diákokkal és felnőttekkel. Ez a tábor egyszerre volt munka és nyaralás, nem is nagyon lehet leírni, mennyi élmény ért mindannyiunkat. A képek talán többet mondanak majd - Baky Dani bácsi jóvoltából van egy pár.

Mindent megtettem, hogy megszerezzem a kevlárt!

 Mindig más bébicsősszel hédereztem - itt például Kornél volt a szórakoztató kisiparosom

Olykor én is segítettem Apának rendezni

Anyát folyamatosan tréning alatt tartottam

Tűzregéket szőttünk Apával

Csodáltam Anyát

Amikor a tűzzel játszott, akkor még inkább...

És néha megszámolni sem tudtam, hányan vagyunk mindenütt

Sok-sok-sok szép élmény közt a legviccesebb az volt, amikor Apa és Anya vásári komédiát próbáltak. Nagyokat kacagtam, de amikor "játszásiból veszekedtek a darabban", akkor picit elpimpült a szám. De majd megtanulom, hogy az nem komoly volt... XD

Még egy szép emléke lesz a nyárnak, hogy bizony Apa és Anya javasoltak nekem egy keresztanyukát, aki nagy örömmel igent mondott! Én pedig örülök neki, hogy Dia, aki mindig jókat kacag velem, meg lett invitálva kis családunkba egy ilyen szép gesztus által!

Hát, dióhéjban ennyi. Meg még annyi, hogy remélem, a Jóistenke ad még nekünk rengeteg ilyen szép élményt, mi pedig elég erősek leszünk ahhoz, hogy ezekből töltekezzünk, és ne a körülöttünk zajló butaságokon keseregjünk!