A kötelékekről

"Ha a gyermek már nagy, és el kell választani, az anyja szűziesen eltakarja a keblét, s a gyermeknek nincs többé anyja. Szerencsés az a gyermek, aki nem másképp veszti el az anyját." (Kierkegaard: Félelem és reszketés c. kötet.16.o.)

Hanna Mikoltom, a napokban sokszor odabújik, és azt mondja:

-Kicsi baba jagyok!
-(én): Igen, akkor gyere bújj csak ide.
-Szopiznék. Anya, kicsi baba jagyok. Kéne tejci.

Ez egy intim párbeszéd, ne haragudj Hanna Mikolt, hogy világgá kürtölöm. Csak gondoltam megosztom másokkal is, mert oly sok gondolatot ébresztett bennem.

Te most két éves vagy. Éppen, most töltötted. szerencsére nyíltan és őszintén közlöd az igényeidet minden téren. Korodhoz képest nagyon akaratosan és céltudatosan vagy kiforrott. És jó is ez így, akkor is, ha néha összezördülünk, mert a céljaink éppen nem egyeznek. Abból esetleg az lesz: "Anya, duzzogok" De nincs ezzel baj, mondom.:)

Szóval két éves vagy. 15 hónapos voltál, amikor elválasztottalak, szépen, de sajnos hirtelen. Ennek egészségügyi okai voltak, és még az is, hogy te egy nagyon erős baba voltál, így jónak láttuk, ha már ilyen módon nem táplállak tovább. Vagyis anyatejjel. De az összebújás jellege is más lett, nyilván, "nagyobb gyerekes". Hiszen hirtelen a babából Kislány gyermek lettél. Hozzáteszem, engem ez igen megviselt. És egyben nagy örömmel töltött el.

A párbeszédre visszatérve. Most, hogy két éves lettél, újra elfogott a félelem, hogy mi van, ha én nem vagyok veled fizikálisan? Ha pedig veled vagyok, akkor nagyon közel akarsz lenni hozzám. Bújni. És ez kimondhatatlanul szép érzés. Meg egyben nagyon szívszorítóan szép is. Vagyis van benne egy kis fájdalom érzet. Hogy már nem vagyunk egyek. Ez olyasmi, amit nem lehet szavakkal megfogalmazni. Erről szól a művészet. Ezt csak úgy lehet. Mondjuk megfesteni. Megrajzolni. Egy életművet áldozni rá.
Szeretném, ha a Jóisten hosszú életet adna nekünk, a szüleidnek, hogy bármikor vigaszt találj AZ ÖLÜNKBEN, HA AZ ÉLETEDBEN NINCS HOVÁ FORDULNOD. És akkor is, ha már fizikálisan nem leszünk ezen a Földön.

Keresztelő...a nagy esemény, amely annyit váratott magára...megtörtént:D

Hanna Mikolt a pocakban...néhány nappal a születésed előtt:)

Megszülettél:)

Hanna Mikolt...két éve ilyenkor ugyanilyen esős és szeles idő volt, a kórházban voltunk, mert vissza kellett mennünk. Két éve ilyenkor hangolódtunk egymásra, tanultuk meg, mit jelentenek a jelzések, amit egymás felé adunk...megtanultam, mikor vagy éhes, miért tartod így vagy úgy a kezed, mit üzensz a kis bogár tekinteteddel. Egyszóval, figyelmet. Nagy nagy figyelmet kellett megtanulnom, megfűszerezve egy még nagyobb adag türelemmel. Ugyanígy tett apa is. Meg a környezetedben mindenki, aki úgy érezte rácsatlakozna a kis világodra, ami nap mint nap tágul..Például ilyen volt Dia is. Aki most már a keresztanyukád. Meg Ádám is, aki a keresztapukád lett.

Néhány kép a hétköznapokból, nem hétköznapi pillanatokkal(szerencsére nagyon sokat ide válogathattam volna még..:)

Séta, Ámdá:) a kormánynál:)

...és Dia megvette a hőn áhított NYUSZIT!

Fürdőzés Diusékkal:)

Az a híres majdnem elestem játék...:D

azok a kapolcsi szép napok:)

Dia, nyugi, nem baj,hogy annyi szilvás gombócot ettél..attól még játszhatunk:)

 És a hétköznapokból átlépünk a Keresztelő ünnepére:

Bárki aki hozzánk betévedt, mert úgy hozta a sors, mert muszáj volt vagy mert egyszerűen szeretett volna, azt szívesen láttuk, örömmel fogadtuk. Akkor is, és most is így van ez. Mosolygós és figyelmes baba voltál mindenki felé. de Dius felé valahogy feltűnően nagyon. Biztos a kifejező nagy kék szemei okozták:) Vagy a hangja vagy a ...nem is kell ezt megmagyarázni:) Neki kacagtál igazán hangosan először, azóta is igen könnyen megnevettet. Az is mutatja, hogy mély vele a kapcsolatod, hogy még össze is tudtok veszni...például azon, hogy szabad e Hugi kristály hamutáljával táncolni, vagy nem, ugye Hanna?
Őt választottuk neked (vagyis te választottad őket, mert ugye, Ádám felé nagy a szerelem...), és Ádámot, hogy ha az életed során hozzánk nem tudsz/akarsz/szeretnél/kívánsz fordulni valamivel, ami bánt, vagy éppen nagyon örömet okoz, vagy segítségre van szükséged, ( és sem nagyszülő,sem szülő nem segíthet) akkor ott lesznek ők. Ők megfogadták a templomban, hogy haladnak veled az életed során, a hit és egyház felé terelik az utad, és ahol tudnak, melletted állnak.