Annyi, de annyi minden történés van egy ilyen kicsi lény életében akár egy nap alatt is, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni a napokat...minden egy nagy történéssé folyik össze!Ami nem baj, csak bírjuk tartani a lépést a kis babócával!
Már visszamosolyog ránk, megfogja az ujjunk, (de nem reflexből, hanem mert szeretné:)és nagyon szépen tud nézni, ha elégedett, és kacagni is, bár azt még hangtalanul teszi. Egyre több hangot ad ki, (főleg, amikor a víziló matrica barátjával társalog)pl.: láá, ááá, háá, gá....óh, és elficereg a kiságyban, mindenképpen a rács felé...szóval jó érzés látni ezt a mindennapos fejlődést.
Általában szép ritmusban telnek a napok, de van egy két nap, ami nehezebb. Pocak?Front?Rossz közérzet?Pelus?Ilyenkor mindent végigzongorázunk, hogy mi lehet a baj...többnyire eltaláljuk:)Mikor Apa tartja a babát abban a bizonyos hasfájós-tartásban, azt nagyon szereti. Most tanul Hanna magától elaludni. Éppen ebben a pillanatban szenderedett el, néha ficereg, ellenőrzi, hogy itt vagyok, aztán visszaalszik. De az álmosság győz, remélem:)De a legtutibb,az a babakocsi..abban mindig jó szundikálni egy kicsit:)Sok a tanulnivaló...de nem csak Hannának, hanem nekünk is, mert arra, hogyan legyünk neki való szülők, bizony ő tanít meg minket, az apró kis rezdüléseivel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése