Képzeljétek, Apa összeállított nekem egy kis filmajánlót. Azt mondta, nem mindegy, melyiket mennyi idősen nézem majd meg, de olyan filmeket válogatott nekem össze egy csokorba, amik őt sok jóra tanították, meg emberséges történetekként egy kis melegséget varázsoltak a szívébe.
Apa és Anya is nagyon szeretik a filmeket, de van saját elvük arról, hogyan, miért, mikortól kell filmeket nézni.
Az emberi agynak ugyanis minimum 5 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy egy adott képet folyamatosan szemlélve a vizuális információt élménnyé (tehát reflektált tapasztalássá) alakítsa. Minden ennél kevesebb ideig szemlélt dolog feldolgozatlan képi információként potyog belénk. A legtöbb esetben a filmek vágástechnikája egy-egy snitt szemlélését átlag 2-4 másodperces időintervallumban teszi lehetővé. Másfél órában ez irdatlan mennyiségű látott, de fel nem dolgozott anyaggá szerveződik. Ha ezt nem követi valamilyen feldolgozó (de nem értelmező!!!) folyamat, akkor rengeteg zaj kerül a tiszta információk közé.
Apa gyerekkorában még nem volt mindennap tévé, meg moziba sem lehetett akármikor elmenni. De ha a barátaival eljutottak egy-egy filmre, akkor amíg várták a buszt, az ajkai sávháznál végigjátszották a filmet, futottak, lövöldöztek, esküt szegtek, életeket mentettek - ami éppen műsoron volt. Akkor még nem tudták, de az "átmozgás" révén reflektálttá tették, saját testi tapasztalattá emelték a látottakat.
Mi, kisbabák, szeretünk elidőzni egy-egy képen, vagy tárgyon, vagy árnyékon, hosszú percekig is. Ezalatt nem bambulunk!!! Feldolgozunk, újrastrukturálunk, szemlélünk, keresünk az emlékeink között hasonló információkat, aztán rendszerezzük az újakkal együtt... ez azért jó, mert mi alakítjuk a feldolgozás folyamatát, míg egy kapkodó vágás esetén a film arra késztet, hogy "kapkodjuk a tekintetünket". Úgyhogy még minimum három-négy évig csak olvasni fognak nekem... No de ha eljön az ideje, azért lelopkodom Apa polcáról ezeket a DVD-ket, és megnézem én, mi fán terem az a film! Addig meg egyszerűen imádni fogom Anya altatódalait, Apa meseszinkronjait, meg a sok csilingelő zajt, ami kibuggyan belőlük - és aminek köszönhetően már én is tökre kacagós vagyok.
De most íme a kis ajánló (első köre), megszámozva, de NEM ranglistaként...
1. A Legyetek jók, ha tudtok című filmet régebben minden Karácsonykor levetítették. Apa azt mondja, aki ezt a filmet látja, az már nem is tud rossz ember lenni...
2. A Híd Terabithia földjére egy egyszerű, de gyönyörű történet barátságról, felelősségről és útkeresésről.
3. A Son of Rambow egy helyenként fura, de igazán jó humorú történet, megint csak a barátságról, meg arról, milyen értékrend fontos az emberi kapcsolatok terén. Ja, és Apa szerint a fiú a háttérben a 2000-es évek legzseniálisabb gyerekszínésze.
4. A where the wild things are komor hangvételű, vidámnak látszó, sokszor mégis félelmetes mese (?) álmokról, vágyakról, gyermekségről és... a gyermeki vadságról.
5. A következő mondatokért Hoffmann Rózsa néni gyűlölni fogja Apát, de Apa szerint a Harry Potter sorozat könyvben a világirodalom legszebb meseeposza, filmben pedig a filmtörténet legszebb meseeposza. És ebben a fiilmben játszik Apa kedvenc filmtörténeti főgonosza is, de nem árulja el, ki az!
6. A sokak által nem kedvelt The war című Costner.film Apa igazi kedvencei közé tartozik, sokban emlékezteti őt a gyerekkorára...
7. A Stand by me Apa életének egyik legfontosabb programfilmje. Azt mondja, ő is ilyen volt, és ilyen ma is... mindig elindult valamiért, és legtöbbször mást talált. Olyasvalamit, ami megmutatta magát. Mert az igazi értéket nem lehet felkutatni. Ha keresed, és megértél rá, akkor megmutatja magát.
8. A The Fall című filmet Apa nem kommentálja... látni kell...
9. A Végtelen történet anno Apa kedvence volt... árva fiú egy könyvvel a kezében meghódítja Fantáziát... hmm... :)
10. A Pan's Labyrinth egy rendkívül sötét mese, talán az egyik legfélelmetesebb és legvéresebb, ami vászonra álmodódott, de látni kell, mert elképesztően szép a világa, minden rútsága ellenére. Ja, és Doug Jones zseniális (e rendező több szörnyét is ő kelti életre)...
Apa és Anya is nagyon szeretik a filmeket, de van saját elvük arról, hogyan, miért, mikortól kell filmeket nézni.
Az emberi agynak ugyanis minimum 5 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy egy adott képet folyamatosan szemlélve a vizuális információt élménnyé (tehát reflektált tapasztalássá) alakítsa. Minden ennél kevesebb ideig szemlélt dolog feldolgozatlan képi információként potyog belénk. A legtöbb esetben a filmek vágástechnikája egy-egy snitt szemlélését átlag 2-4 másodperces időintervallumban teszi lehetővé. Másfél órában ez irdatlan mennyiségű látott, de fel nem dolgozott anyaggá szerveződik. Ha ezt nem követi valamilyen feldolgozó (de nem értelmező!!!) folyamat, akkor rengeteg zaj kerül a tiszta információk közé.
Apa gyerekkorában még nem volt mindennap tévé, meg moziba sem lehetett akármikor elmenni. De ha a barátaival eljutottak egy-egy filmre, akkor amíg várták a buszt, az ajkai sávháznál végigjátszották a filmet, futottak, lövöldöztek, esküt szegtek, életeket mentettek - ami éppen műsoron volt. Akkor még nem tudták, de az "átmozgás" révén reflektálttá tették, saját testi tapasztalattá emelték a látottakat.
Mi, kisbabák, szeretünk elidőzni egy-egy képen, vagy tárgyon, vagy árnyékon, hosszú percekig is. Ezalatt nem bambulunk!!! Feldolgozunk, újrastrukturálunk, szemlélünk, keresünk az emlékeink között hasonló információkat, aztán rendszerezzük az újakkal együtt... ez azért jó, mert mi alakítjuk a feldolgozás folyamatát, míg egy kapkodó vágás esetén a film arra késztet, hogy "kapkodjuk a tekintetünket". Úgyhogy még minimum három-négy évig csak olvasni fognak nekem... No de ha eljön az ideje, azért lelopkodom Apa polcáról ezeket a DVD-ket, és megnézem én, mi fán terem az a film! Addig meg egyszerűen imádni fogom Anya altatódalait, Apa meseszinkronjait, meg a sok csilingelő zajt, ami kibuggyan belőlük - és aminek köszönhetően már én is tökre kacagós vagyok.
De most íme a kis ajánló (első köre), megszámozva, de NEM ranglistaként...
1. A Legyetek jók, ha tudtok című filmet régebben minden Karácsonykor levetítették. Apa azt mondja, aki ezt a filmet látja, az már nem is tud rossz ember lenni...
2. A Híd Terabithia földjére egy egyszerű, de gyönyörű történet barátságról, felelősségről és útkeresésről.
3. A Son of Rambow egy helyenként fura, de igazán jó humorú történet, megint csak a barátságról, meg arról, milyen értékrend fontos az emberi kapcsolatok terén. Ja, és Apa szerint a fiú a háttérben a 2000-es évek legzseniálisabb gyerekszínésze.
4. A where the wild things are komor hangvételű, vidámnak látszó, sokszor mégis félelmetes mese (?) álmokról, vágyakról, gyermekségről és... a gyermeki vadságról.
5. A következő mondatokért Hoffmann Rózsa néni gyűlölni fogja Apát, de Apa szerint a Harry Potter sorozat könyvben a világirodalom legszebb meseeposza, filmben pedig a filmtörténet legszebb meseeposza. És ebben a fiilmben játszik Apa kedvenc filmtörténeti főgonosza is, de nem árulja el, ki az!
6. A sokak által nem kedvelt The war című Costner.film Apa igazi kedvencei közé tartozik, sokban emlékezteti őt a gyerekkorára...
7. A Stand by me Apa életének egyik legfontosabb programfilmje. Azt mondja, ő is ilyen volt, és ilyen ma is... mindig elindult valamiért, és legtöbbször mást talált. Olyasvalamit, ami megmutatta magát. Mert az igazi értéket nem lehet felkutatni. Ha keresed, és megértél rá, akkor megmutatja magát.
8. A The Fall című filmet Apa nem kommentálja... látni kell...
9. A Végtelen történet anno Apa kedvence volt... árva fiú egy könyvvel a kezében meghódítja Fantáziát... hmm... :)
10. A Pan's Labyrinth egy rendkívül sötét mese, talán az egyik legfélelmetesebb és legvéresebb, ami vászonra álmodódott, de látni kell, mert elképesztően szép a világa, minden rútsága ellenére. Ja, és Doug Jones zseniális (e rendező több szörnyét is ő kelti életre)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése