Generation Gap

Egy következő generáció életét csak egy előző generáció tudja tönkretenni. Azt hiszem, ezzel a jelmondattal indult ez az év, amelynek első hónapja, úgy látom, jó sok munkát hozott Apának. Volt egy premierük, Az Emlékek Őre címmel csinálnak színházi programot, aztán jön a Zabhegyező a Petőfi Színházban. Pedig már úgy megszoktam azt a két hetet, amit egymás mellé vackolva töltöttünk az ünnepek mellett...
De hát ez a dolgunk itt a Föld nevű bolygón, hogy cselekedjünk, hogy létrehozzunk, hogy egymásért munkálkodjunk. Mindenesetre várom a Húsvétot.

Jó nagy vendégségek vannak minálunk, nagy a nyüzsgés, most főképp a próbaidőszak és a bemutatók miatt.

Ők itt a Somogyi család - Bence, Kriszta, és a kisfiuk, Barna - no meg én pózolok még ott... :)

De hát annyi kedves arcot látok, hogy csak úgy kapdosom a fejem. És persze igyekszem utánozni a sok játékos szájtartást, amit küldenek felém.

Ez itt a Heczeg Dia, meg a Király Dani... "A" Király Dani... :) No meg Apa, meg én, de én nem látszom ám!

Merthogy elkezdtem utánozni. Hangokkal is próbálkozom, úgy ám! És jó sokáig megfogom már a tárgyat, amit a kezembe adnak! És magamat altatom, igaz, néha kicsit hosszan, és olyankor hallom, hogy Apa és Anya kuncognak rajtam, nem értem, miért vicces, ha mindenféle hangokat adok ki közben... :)
No mindegy, ők tudják. Majd jól nem alszanak el időben! Pedig én még főzés közben is remekül alszom!

Sokat sétálunk Anyával, és amikor a próba éppen nem a sétaidőre esik, Apa is velünk jön, és jókat beszélgetnek, amíg én általában mozdulatlanul heverek, és csak a szememet vagyok hajlandó forgatni, attól függően, éppen kire vagy mire kell figyelnem. Szép az Erzsébet Liget itt Pápán, és a Várkertet is nagyon szeretem.
De hol is kezdtem? Ja, igen... Szóval a Sárkány éve jön, ami sok nagy eredményt hozhat, ha az Ember nem merül el a bánat mocsarában. A Végtelen történetben van ez a hely, ahol a Hősnek végig kell haladnia. Nem lát kiutat, nem lát fényt, nem tudja, hol lesz vége az ingoványnak, vagy lesz-e vége egyáltalán, egyet tud: ha megáll, akkor elsüllyed. Ha hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk az érzés, hogy nehéz az élet, hogy anyagilag sokszor kilátástalan minden, hogy megsínyli mindenki a politikát, mindegy, ki van felettünk... szóval ha hagyjuk, akkor az élet egy nagy torokká válik, ami egyszerűen elnyel mindannyiunkat.
Mire érdemes figyelni? Apa szerint leginkább a következő generációra. Ha az ember mindig azon van, hogy magát bebiztosítsa, hogy beágyazza, bebetonozza magát, és amikor ez kész, akkor hajlandó csak a problémák megoldására koncentrálni, akkor elveszíti a következő pillanatot. Ha egy generáció a jelen problémáiban elveszve maga helyzetét akarja megoldani, akkor a következőnek megint csak a magáé jut. Meg kellene ágyazni végre egy remek helyre az utánunk felnövő generációnak. Felismerni a világ impulzusainak hatását, az irónia és a cinizmus félelmetes térnyerését, a belső képek szem elől vesztését, az elmélyülés hiányát, a mobil és net okozta test nélküli intellektus hatalmaskodását, és a játék mint alapösztön kiszorulását a mindennapokból. Kellene foglalkozni velük, és elsődlegesen velük! SOKAT!!!!!!!!!!
Szülőnek a gyerekkel, tanárnak a diákkal, Mesternek a tanítványával, főnöknek a beosztottjával, mert ha a rend, a tudás nem örökítődik át, akkor kizökken az idő.
Úgyhogy én egyelőre esélyt sem akarok hagyni, hogy ne velem foglalkozzanak!

Sem hajnalban, ha nem alszom...
Sem nappal, ha elalszom...
Sem pedig... leginkább soha... :)