2013. április 3., szerda

A tavasz ugyan késik, de tele vagyunk élményekkel!!!!:)

Hol is kezdjem...

Anya már nagyon várta, hogy végre tavasz legyen...és a naptár szerint éppen a tavasz derekán járunk...de ma is esett három centi hó, és bár én örömmel kiáltottam reggel az ablakban, hogy "hóóóóó", anya valami nagyon csúnyát mormogott magában.az oké, hogy lehet a hóba rajzolni, főleg, hogy fagy van, de ezt csináljuk már hónapok óta!Tavasz GYERE MÁR!!!!!!
Szóval sok helyen megfordultunk márciusban...és sok volt az esemény...
Voltunk sokat sétálni a városban, a parkban. Ez szinte mindennapos, már ahogyan a hófúvás engedi. Mert ugye március 15.-én pont nem tudtunk kilépni sem az ajtón, akkora volt a hóvihar...:( Ezért sok benti program volt, de az azért klassz, mert szerencsére mindig jött valaki hozzánk, akivel lehetett olvasni, laptopon mesét nézni, vagy bohóckodni:)
 Mese nézés Florina unokatesóval:)
 Mese Mónival:)
 Esti frizura anyával:)
 Süsü mese Diával:)
 Jahh...meg is fázott a maci...muszáj kiorsziporszizni az orrát...:)
 Lázas is voltam...de nézhettem mesét:)
 Elutaztunk Veszprémbe...Krisztát meglátogattuk a nagyon szeles és nagyon szép veszprémi várkoliban:)Anya szerint irtóra romantikus hely:)
 Ha már ott voltunk, Dia kereszt anyu jelöltet is meglátogattuk:) Megtanította a lámpa kapcsolgatás művészetét:)
Florinával is olvastunk együtt:)Ő már nagylány, az első számú unokatesóm:)Bogika meg kisebb mint én, neki a cumiját szoktam odavinni, ha sírdogál:)

 Anya sütött néha finomságokat:)

 Meglátogatott minket a László Dóri, és  Feri, és nagyon jó volt!!!Tiszta bolondok:) Velük kerestük a havas udvaron a nyuszifészket:)
Szegény nyuszi, hiába a hó, fagy...hozott nekem a egy szuper rózsaszín pónit:)

És  a legjava csak most jön....elutaztunk Salgótarjánba....akkora nagyot autóztunk, hogy a végén játék és morzsahalom lett az autó, de megérte:) Nagyon szép és szeretettel teli napokat töltöttünk apa salgótarjáni rokonságánál.....

 Ilyen klassz dolgokat csináltunk...Fruzsival mesét néztünk, meg Bogival:)
 Annnyi de annyi húsvéti finomságot készített Évi néni és Pista bácsi:)
 És csak ettünk és ettünk...:)
 Meglátogattuk Zsófiékat is:)anyukájával lépcsőztem sokat, hogy ledolgozzam a salgótarjáni kalóriákat:)
 Rajzoltunk pont pont vesszőcskét Zsófival:)
 Fruzsival és Bencével:)

 Boginak nagyon klassz játékai vannak:)
 Így utaztunk:)
 A GPS állandóan dumált...
 Sok sok generáció volt együtt:)



 Húsvéti frizura:)Elcsórtam fruzsi hajgumiját:)
 Szép leszek és nem hervadok el...Pista bácsi meglocsolt:)
 Fruzsi és Bence is cipeltek engem, amikor a Somoskői várban jártunk:)



 A salgótarjáni paradicsom finom:)
Ilyen vidámak voltunk:) A Zagyi család oltalmában:)

Még sok sok mondanivalóm lenne...még jelentkezem:)Egy szuszra ennyi fért bele...:)

2013. február 25., hétfő

Apától Mikoltnak szabadságról, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján

No nem történelmi szempontból, mert arról sokan sokkal okosabban tudnak írni.
 
Kedves Mikoltunk!
Minden embernek joga van arra, hogy szabadon éljen és szabadon gondolkodjon! Ezt soha ne feledd! Sok olyan dolog van a világban, mely ott trónol felettünk. Mindig alárendeltjei vagyunk egy-egy elvárásnak, eszmének, ideológiának, diktált normának. Mindegy, hogy csadorban kell-e járnunk, vagy liberális eszmék szerint élő nemzet tagjává leszünk.Vedd észre, ha valami úgy közelít feléd, hogy közben meg akarja csonkítani azt, ami vagy!

A jó eszmék is elvárásokkal fordulnak felénk. Talán könnyű úgy megkülönböztetni egyiket a másiktól, hogy a jó eszme nem kéri, hogy csatlakozz hozzá. Nem környékez meg. Nem ígérget szépeket és jókat. Meghagyja a szabadságod arra, hogy rátalálj.
A rossz eszmék mindenáron maguk mellé akarnak állítani. Sőt, láncolni. Csak látszólag döntesz szabadon, de igazából a félelem, a kétségbeesés, a türelmetlenség, a tolerancia hiánya, a harag, vagy az egyéni érdek vesz rá arra, hogy csatlakozz.

Ha hiszel magadban, és abban az eszmében, amit képviselsz, állj ki mellette! Bárki és bármi ellenében!

Olyan eszme sem lehet jó, amely mások ellen való. Nem kell mindenkinek egyetérteni veled, de hagyd meg nekik ezt a szabadságot.
És tiszteld ellenségeid. A rossz eszmék csatlósai lenézik ellenségeiket. Lekicsinylőn nyilatkoznak róluk. Gőgösek, pökhendi módon viselkednek másokkal, kárörvendők, cinikusak és ironizálnak a másik fél felett.

A jó eszme azt állítja, amit jelent, és azt jelenti, amit állít. Mindegy, hogy allegória, vagy szimbólum, vagy metafora szervezi is ezt az igazságot. Legyen füled erre a hallásra. És akkor nem fog félrevezetni senki és semmi.

Miben kell bíznod? Először is az emberben. Abban, hogy az ember eredendően jó! Sok olyan dolog rakódik ránk, amitől ilyenek vagyunk vagy olyanok. Leszünk rosszak és jók egyaránt. De ha megfosztjuk az embert mindentől, amit a körülmény és a társadalom rárak, akkor csak a habitus marad, ami sokféle lehet, de mindenképpen jó! Nem lakik bennünk automatikusan sem Isten, sem Ördög! Később leszünk istenivé vagy démonivá, a ránk rakódó világ és saját cselekedeteink által. A döntés minden esetben a miénk, soha senki nem hibáztatható, ha eltévedünk. Ezért gyakorolj mindig önvizsgálatot. Mindig tudd, miben hittél gyerekként, és ne tagadd meg önmagad!

Egy remek történet van, ami mindenre megtanít. Ezt el fogom mesélni majd. De ahhoz, hogy megismerd, nem kell neked szószóló, közvetítő, nem kell senki más, csak te, és az, hogy elmélyedj a tanításában. És légy kétkedő, miközben megismered. Légy haragos, szomorú, flegma, vagy ami jól esik.De mindig kanyarodj vissza ehhez a történethez, mert egyszer eljut majd hozzád is. De az a tiéd legyen! Ne más magyarázza!

2013. február 23., szombat

HISZTIIIIIIIIIIIII????????!!!!!!!!!!!

Ugye ismerős a szitu...
Anyuka tolja a babakocsit meg a bevásárlókocsit, a gyerek elvágódik a földön, és üvöltve dobálja magát...
Nem, nem, kedves Apukák és Anyukák, nem az Ördögűző című filmből való a jelenet, ez egy kisgyerek átlagos napi rutinja... :D
Aminek persze az anyuka örül a legkevésbé. Miért is?
Mert zavarodottan körülnéz, és azt látja, néhány rosszalló tekintet áll a pultnál, néhány fejét ingató szemüveges néni suhan el mellette, és jólnevelt nagy gyerekekkel büszkén vonul el mellette egy család - az övéi nem ilyenek. Hát nem tudja megnevelni???
XD
De... biztosan tudja. De az is lehet, hogy itt még nem kell. Legalábbis elkezdeni a nevelést. Mert mi is az, amikor a hiszti megjelenik?
A hiszti nem intellektuális, hanem érzelmi megnyilvánulás. A gyerek azért indul el a világban, mert meg akarja változtatni a dolgokat maga körül. Lerámolja a könyvespolcot, kipakolja Anya ruháit, telefirkálja a tiszta lapot. Nem egyszerűen megismerni akarja a világot, nem pusztán "megszerezni" akar dolgokat, hanem változtatni (!) akar a dolgokon. Hogy ne úgy nézzenek ki, ahogy, hanem úgy, ahogy ő azt elképzeli.
Aztán lassan beletanul - a dolgoknak olyannak kell lenniük, amilyennek mások elképzelték... a kanálnak a fiókban a helye, a könyvek sorba rakva a polcon érzik jól magukat, a teknősök a saját vizükben élnek és nem szeretnek csúszdázni, Apa papírjai a zöld mappából nem szabad, hogy kimenjenek játszani, és a többi...
Mi marad a perspektívaváltásra?
Az alkotás.


 No de ne menjünk ilyen messzire, mert közben a gyerek még mindig ott rúgkapál a Spar kellős közepén...

A hisztis gyereket ilyen esetben nem önálló, akaratát érvényesítő, érzelmeit kezelni nem tudó, éppen ezért kifejezni akaró emberként kezeljük, hanem olyan társadalmi lényként, amelyiknek fel kellene fognia, hogy mások is vannak körülötte, de sőt, disztingválnia kellene!!!
Miért is kellene?
Mert szülőnek kellemetlen?
Mert mások néznek?
Hmm...
Nekünk, babáknak és kisgyermekeknek ugyan hiába magyarázzátok, hogy mások néznek, az minket nem igazán érdekel. Inkább hagynotok kellene, hogy magunktól jöjjünk rá, hogy hiába csináljuk mindezt, úgysem ad ránk senki semmilyen reakciót. És hogy nektek kínos a visítás egy közösségi térben? Hát legyen kínos annak, akinek sosem volt gyereke, vagy aki már elfelejtette, milyen is volt ugyanez, vagy aki vasfegyelemmel rábírta a neki rendelt kis sorsot, hogy kussoljon!


A gyerek csak visítson. Szép szóval és szeretettel ebben is sokmindent el lehet érni, de ha azt akarod, hogy a habitusom szerint olyan lehessek, amilyen én akarok lenni, akkor ezeket a pillanatokat hagynod kell megélni.

Ha azt mondod, hagyjam abba, mert látod, mások néznek, akkor kialakítod bennem a szégyenérzetet. Szégyenérzet azért, mert kifejezni akarom az érzelmeim és az akaratom? És akkor később hogyan fogom önfeledten és bátran azt mondani valakinek, hogy szeretlek, hogy szomorú vagyok, hogy boldog lettem, vagy hogy megbántottál?

Ha azt mondod, nem szabad hisztizni, meg fogom regulázni az érzéseimet, és akkor sem fogok sírni, amikor nagyon kikívánkozik, mert egy ekkora gyerek már nem szabad sírjon!

 
Ha Apa szigorú, látom, hogy őt idegesítem. Ha Anya leszid, látom, hogy őt is. Az érzelmeim idegesítenek titeket? Vagy ahogyan az kikívánkozik? Akkor tanítsátok meg, hogyan kell kikívánkoznia!






Nálunk, ha Anya fáradt, nem rejti véka alá, nem tesz úgy, mintha. Ha Apa mérges, az hallható a hangján, ő sem rejti véka alá. Ha gondban vannak, azt is megbeszélik előttem, igyekszenek nem maszkot ölteni. Ha nem engednek nekem valamit, amit szeretnék (például csapkodni a joghurtos kanállal a laptopot), akkor visítok. Micsoda pokol, mi? Egymásnak feszülnek az érzelmeink, mindenki őrült itt?

Biztosan nem... Őszinték vagyunk. Ez nem biztos, hogy mindig és mindenkinek a legjobb stratégia, de mi ezzel próbálkozunk. És mindenki a maga módján regenerálódik. Anya például naplót ír. Apa szeret elbújni a laptop mögé, és (most jól beárulom), rajzfilmeket néz. Vagy képregényt olvas. És sokat beszélgetnek egymással. Én egy-egy hiszti után néha odabújok hozzájuk, néha meg egyszerűen csak elfelejtem, hogy volt ilyen, és játszok tovább, mintha mi sem történt volna.

Mert egy ilyen kis gyerek esetében olyan sok pillanat adódik, ami nem a saját akaratának megfelelően alakul. Nem ehet földet, nem nyúlhat a késhez, nem vághatja földhöz a telefont, nem mászhat fel az asztalról a hűtő tetejére, nem nyomkodhatja  a teknős fejét még beljebb, nem turkálhatja szét a kukát, nem passzírozhatja szét a tejszínhabos süteményt az Intuos5 digitális rajzpadon, és megannyi más hasonló tilalom... Nem szabad mindent megengedni, de fontosak a reakciók, amiket ilyenkor kapunk (avagy nem kapunk). Mert alakulnak az érzelmeink.

Mert a felnőttek érzelmei mindig tökéletesen rendben vannak? Igen, biztosan, ezért aztán nincsenek háborúk, nincsenek veszekedések és verekedések, nincs igazságtalanság a földön. Mert minden a lehető legeslegeslegjobban van ezen a legeslegeslegjobb és legszebb világon.

Van még mit tanulnunk...

2013. január 28., hétfő

Félelmekről és más butaságokról


Jaaaaaaaj, de régen írtam már... Az igazság az, hogy amikor az ember nagyon él, akkor szeret inkább benne lenni a jelenben, és nem jut annyi idő elmerengni azon, mi volt. Néha a dolgainkat elmesélni olyan, mintha kétszer élnénk meg ugyanazt a napot. Ez jó is, de amikor pörögsz, nem tudsz megállni azért, hogy mesélj.
Márpedig mi pörgünk rendesen! :)

Apának sokkal több ötlete és munkája adódik, mint tavaly. 8 előadáson dolgozik egyszerre, és közben építi az elképzeléseit, ami még nem minden ponton nyilvános. (De én minden részletét ismerem, hihihi...)
Anya kapott egy Intuos5 digitális rajztáblát, és elkezdett rajta tanulni, mert februárban elkezd egy sulit Pesten - szombatonként Apás napunk lesz ezután! (Azért sem szokok le addig a pelenkáról, hihihi!!!)

Szép Karácsonyunk volt, Apa és Anya a barátaikkal még szilveszterezni is voltak, amíg én Katival és unokatesómmal, Florinával éjjel 11-ig roptam a Kacsatáncot.
Nagyiék is voltak nálunk, jókat ettek-ittak, aztán lett autónk is, én pedig már kimondom a "Hó", a "Baba", az "Apa", és a "Hanna" szavakat!
Ja, és lassan már csak az esti ciczésem marad! Szóval NÖVÖK MINT A GOMBA!!! :D

És persze sokat figyelem a világot, miként alakul, merre megy. Olyan túl sok jót nem hallok egyébként erről a helyről, ahová érkeztem, pedig rengeteg szép dolog van, amiért érdemes volt idejönni, csak valahogy azok, akiknek megjön az eszük, elfelejtik mindet...
Például azt, milyen szuper, amikor a friss ágyneműben hemperegsz!

Vagy amikor magadra aggatod a ruhákat, amiket találsz, és elbújsz mások elől...


Vagy amikor együtt lehetsz a barátaiddal...


Amikor együtt lehetsz a szeretteiddel...



Vagy amikor a jól megázott avart szagolgatod...



 Vagy amikor kis kiruccanást teszel a zimankóban...




Vagy amikor elheversz egy jó könyvvel a kezedben...




És mindehhez olyan kevés kell...
Szóval nekem senki ne mondja, hogy rossz itt élni... Mert nem az. Sem a városban, sem az országban, sem Európában, sem a világon, de még ebben a nagy, végtelen univerzumban sem.
Akik ezt mondják, azok félnek.
A félelem olyan dolog, ami az ember szívébe eszi be magát.
Azért oda, mert oda az ész nem tud eljutni, hogy felvegye a harcot.
Azért oda, mert a másokkal való kapcsolataink ott dőlnek el.
Azért oda, mert ott a legsérthetőbb az ember.
Rengeteg dologtól félünk... hogy nem lehetünk szabadok, hogy nem lehetünk önmagunk, hogy nem válhatunk azzá, amivé szeretnénk, hogy nem tudjuk eltartani a családunkat, hogy nem lesz munkánk, hogy meghalunk, hogy elveszítjük azokat, akiket szeretünk...
Ha mindez a szívünkbe kerül, akkor nagyon nehéz ellene küzdeni.
Vannak okos emberek, akik ésszel keltenek félelmet másokban, és ültetik azt a szív legmélyére.
Hát én meg akarom tanulni, hogyan ne engedjek oda mást, mint a szeretetet.
Nem akarok félni. Akkor sem, ha háború van, akkor sem, ha béke, akkor sem, ha nyugalom van, akkor sem, ha küzdök!
És azt, aki félelemre uszít, majd megölelgetem. Vagy megnevettetem.

Azért kell vigyázni, mert a félelem elfordít másoktól. Szétszakít kapcsolatokat. És akkor nem marad más, mint néhány megkezdett történet...