Huh... Már nagyon régen jelentkeztem, de hiába, annyi dolgom van! Például hangosan kacarászni, hátamról féloldalra gördülni, meg a hasamról a hátamra fordulással bíbelődni, meg meg-megnyalogatni már az almát meg a narancsot, meg koordináltan a számhoz tenni mindent, ami a kezem ügyébe kerül, úgy, hogy ne csak szemöldökön csapdossam magam... meg sok idő megy el a hangom próbálgatásával is, imádom a nyálam fújogatni... Szóval csupa hasznos dolgot csinálok, amíg Apa és Anya... te jó ég, hol vannak már megint? Jellemző... míg én az Emberré válás rögös útját taposom, és lefoglalom magam, ők el-eltűnnek tenni-venni a dolgukat.
Mint például amikor a nagy lángosozó partyt csapták!
Apa túl sok mindent nem csinált a tészta körül, mégis ő lett a legmaszatosabb.
Aztán persze elkészült a nagy mű, igen, de én még nem kóstolhattam meg!
Bezzeg Anya és Apa jót falatoztak...
És milyen költséghatékonyan lehet sütni-főzni ebben a nagy téli hidegben, amikor az ember a nagy szolgáltatóktól kialakított hatalmas függésében rettegve várja a gázszámlát, olyan világban, ahol már napenergiával is lehetne fűteni...
Hiába, "milyen leleményes a mi magyar népünk"! No, azért nem kell mindig a krumplit variálni, hol főzve, hol sütve, mint a Tanú című filmben a Pelikán család. Lehet ám nagyon remek dolgokat csinálni, olyan ételeket, amikhez nem kell hejdenagyonnagyköltségvetés.
Például Apa életében először csinált kocsonyát, ami (állítólag...) nagyon finom lett. És úgy tapadt a tányérhoz, hogy akár frizbizni is lehetett volna vele!
Hát, ilyen konyhapartyk vannak nálunk... én meg csak várom, mikor lesz már végre jogom nyalakodni a tányéron... :)
Addig én eszem azt, ami a kezem ügyébe kerül...
Apa túl sok mindent nem csinált a tészta körül, mégis ő lett a legmaszatosabb.
Aztán persze elkészült a nagy mű, igen, de én még nem kóstolhattam meg!
Bezzeg Anya és Apa jót falatoztak...
És milyen költséghatékonyan lehet sütni-főzni ebben a nagy téli hidegben, amikor az ember a nagy szolgáltatóktól kialakított hatalmas függésében rettegve várja a gázszámlát, olyan világban, ahol már napenergiával is lehetne fűteni...Hiába, "milyen leleményes a mi magyar népünk"! No, azért nem kell mindig a krumplit variálni, hol főzve, hol sütve, mint a Tanú című filmben a Pelikán család. Lehet ám nagyon remek dolgokat csinálni, olyan ételeket, amikhez nem kell hejdenagyonnagyköltségvetés.
Például Apa életében először csinált kocsonyát, ami (állítólag...) nagyon finom lett. És úgy tapadt a tányérhoz, hogy akár frizbizni is lehetett volna vele!
Hát, ilyen konyhapartyk vannak nálunk... én meg csak várom, mikor lesz már végre jogom nyalakodni a tányéron... :)
Addig én eszem azt, ami a kezem ügyébe kerül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése