"Ha a gyermek már nagy, és el kell választani, az anyja szűziesen eltakarja a keblét, s a gyermeknek nincs többé anyja. Szerencsés az a gyermek, aki nem másképp veszti el az anyját." (Kierkegaard: Félelem és reszketés c. kötet.16.o.)
Hanna Mikoltom, a napokban sokszor odabújik, és azt mondja:
-Kicsi baba jagyok!
-(én): Igen, akkor gyere bújj csak ide.
-Szopiznék. Anya, kicsi baba jagyok. Kéne tejci.
Ez egy intim párbeszéd, ne haragudj Hanna Mikolt, hogy világgá kürtölöm. Csak gondoltam megosztom másokkal is, mert oly sok gondolatot ébresztett bennem.
Te most két éves vagy. Éppen, most töltötted. szerencsére nyíltan és őszintén közlöd az igényeidet minden téren. Korodhoz képest nagyon akaratosan és céltudatosan vagy kiforrott. És jó is ez így, akkor is, ha néha összezördülünk, mert a céljaink éppen nem egyeznek. Abból esetleg az lesz: "Anya, duzzogok" De nincs ezzel baj, mondom.:)
Szóval két éves vagy. 15 hónapos voltál, amikor elválasztottalak, szépen, de sajnos hirtelen. Ennek egészségügyi okai voltak, és még az is, hogy te egy nagyon erős baba voltál, így jónak láttuk, ha már ilyen módon nem táplállak tovább. Vagyis anyatejjel. De az összebújás jellege is más lett, nyilván, "nagyobb gyerekes". Hiszen hirtelen a babából Kislány gyermek lettél. Hozzáteszem, engem ez igen megviselt. És egyben nagy örömmel töltött el.
A párbeszédre visszatérve. Most, hogy két éves lettél, újra elfogott a félelem, hogy mi van, ha én nem vagyok veled fizikálisan? Ha pedig veled vagyok, akkor nagyon közel akarsz lenni hozzám. Bújni. És ez kimondhatatlanul szép érzés. Meg egyben nagyon szívszorítóan szép is. Vagyis van benne egy kis fájdalom érzet. Hogy már nem vagyunk egyek. Ez olyasmi, amit nem lehet szavakkal megfogalmazni. Erről szól a művészet. Ezt csak úgy lehet. Mondjuk megfesteni. Megrajzolni. Egy életművet áldozni rá.
Szeretném, ha a Jóisten hosszú életet adna nekünk, a szüleidnek, hogy bármikor vigaszt találj AZ ÖLÜNKBEN, HA AZ ÉLETEDBEN NINCS HOVÁ FORDULNOD. És akkor is, ha már fizikálisan nem leszünk ezen a Földön.
2013. november 13., szerda
2013. november 4., hétfő
Keresztelő...a nagy esemény, amely annyit váratott magára...megtörtént:D
![]() |
| Hanna Mikolt a pocakban...néhány nappal a születésed előtt:) |
![]() |
| Megszülettél:) |
Néhány kép a hétköznapokból, nem hétköznapi pillanatokkal(szerencsére nagyon sokat ide válogathattam volna még..:)
![]() |
| Séta, Ámdá:) a kormánynál:) |
![]() | |
| ...és Dia megvette a hőn áhított NYUSZIT! |
![]() |
| Fürdőzés Diusékkal:) |
![]() |
| Az a híres majdnem elestem játék...:D |
![]() |
| azok a kapolcsi szép napok:) |
![]() |
| Dia, nyugi, nem baj,hogy annyi szilvás gombócot ettél..attól még játszhatunk:) |
És a hétköznapokból átlépünk a Keresztelő ünnepére:
Bárki aki hozzánk betévedt, mert úgy hozta a sors, mert muszáj volt vagy mert egyszerűen szeretett volna, azt szívesen láttuk, örömmel fogadtuk. Akkor is, és most is így van ez. Mosolygós és figyelmes baba voltál mindenki felé. de Dius felé valahogy feltűnően nagyon. Biztos a kifejező nagy kék szemei okozták:) Vagy a hangja vagy a ...nem is kell ezt megmagyarázni:) Neki kacagtál igazán hangosan először, azóta is igen könnyen megnevettet. Az is mutatja, hogy mély vele a kapcsolatod, hogy még össze is tudtok veszni...például azon, hogy szabad e Hugi kristály hamutáljával táncolni, vagy nem, ugye Hanna?
Őt választottuk neked (vagyis te választottad őket, mert ugye, Ádám felé nagy a szerelem...), és Ádámot, hogy ha az életed során hozzánk nem tudsz/akarsz/szeretnél/kívánsz fordulni valamivel, ami bánt, vagy éppen nagyon örömet okoz, vagy segítségre van szükséged, ( és sem nagyszülő,sem szülő nem segíthet) akkor ott lesznek ők. Ők megfogadták a templomban, hogy haladnak veled az életed során, a hit és egyház felé terelik az utad, és ahol tudnak, melletted állnak.
2013. október 17., csütörtök
Röviden, de velősen... a Nyár az Nyár... :D
Elnézem Apát, nem lehet most könnyű neki. Sok változás van az életünkben, a nyár és az évkezdés az iskolákban sok fordulatot hozott az életünkben. De szépen helyreállnak a dolgok. Anya rendületlenül halad az iskolával, az Anya nélküli szombatokat már egészen jól bírom...
bár, ha belegondolok, már voltak Apa-Anya nélküli hétvégéim is, amit Katiéknál töltöttem, és egy mukkom sem volt.
Anyáék büszkék rám ezért, bár nem tudom, miért vannak úgy oda, amikor imádom az unokatesóimat... habár... na jó, bevallom, Bogit állandóan verem, mert kisebb, és féltékeny is vagyok arra, hogy a cicizhet, meg állandóan ölbebabát játszik, én meg egyedül kell beszálljak a kocsiba is.
Azért szép az élet. :)
Hosszú és tartalmas volt a nyár. Életünk első nyaralásának köszönhetően bejártuk Erdély néhány gyönyörű helyszínét. Voltunk a Békás szorosnál...
ahol Anya mint mindig, ott is romantikus volt......meg néha azt hitte, vizitündér...
... Apával jókat lehetett elnyúlva elmélkedni a világról...
a Gyilkos tónál Nagyi attól rettegett, hogy beleesik a vízbe...
... de mi lazák voltunk...
...pedig Anya evezett...
Szóval szuper volt. De nem csak kalandtúrák jutottak ám! Voltunk Korondon piacozni, és a Medve tónál fürödni. Annyit jöttünk-mentünk-rokonlátogattunk, hogy minden nap végére kidőltünk...
Jól éreztük magunkat... Én, meg Anya, meg Apa, meg a Nagyi és Barni, aki mindig eldugta a játékaimat, de cserébe egész nap futtatott, mert le sem állt, még ha más nem is bírta a tempót vele. :) Itt éppen morcos volt egy kicsit...
Végre így nagyobbacskaként találkozhattam dédiékkel, akikkel óriási kolozsvári játszótéren voltunk, és még csónakázni is elmentünk! :)
Szóval mit is mondhatnék... a nyár az nyár... :D :D :D
A borjúleves meg borjúleves... :D :D :D
Remélem, még sok szép ilyen nyarunk lesz, bár Pápa környékén is tutijó kirándulóhelyek vannak,de erről majd egy következő cikkben... Egy biztos...
Bár "Itt az ősz/S jönnek a téli gondok...
Élni jó ebben a világban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D :D :D
(Még ha a dió nem is mindig...)
Huhh... Anyám, de keserű volt... :D :D :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

















































