2012. május 23., szerda

Vicceskedő album 3.

A mostani sorozat minden képaláírása így kezdődik:
ÉPP MOST LÁTTAM ...

A Passió című filmet Mel Gibsontól!

A bárányok hallgatnak című filmet Anthony Hopkinssal!

 A Cápa című filmet Spielberg bácsi repertoárjából!
A Keresztapa című trilógiát, Al Pacino főszereplésével!

A Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten-t, Jancsó Miki bácsitól... és csakazértis füttyögök!

A Másnaposok című vígjátékot és A nagy zabálás című klasszikust egyben!
A Hatodik érzék című horrort, Bruce Willissel... azóta Budapesten is Bruce Willist látok...

A Harcosok klubja című filmet Brad Pitt és Edward Norton főszereplésével...

Robert Pattinson és Kristen Stewart alakításait a Twilight-szériában...

Holnapután című fázós apokaliptikus mozit

A magyar valóságot régen...

 A magyar valóságot ma...

Robert Pattinson és Kristen Stewart alakítását minden másban...

2012. május 7., hétfő

Újratöltve - elgondolkodóban

Anya képe(i) mosolyog(nak) rám esténkét a falról

Hát, ismét nagy kihagyással, de annál nagyobb lelkesedéssel írok újra. Anya lejelentette a húsvéti pihenésünket, ezért én inkább folytatom onnan. :) Pedig annyi élmény ér minket, hogy alig győznénk írni, de olyan sokminden adódott össze, hogy bizony nem mindig van erőnk a géphez kuporogni. Legalábbis blogíráshoz. Inkább mostanában sokat sétálunk, és néha kávézunk is egyet kikapcsolódásképp, én meg jól kilesem, hogy Apa mennyi pénzt rejt a zsebébe... :)
Vagy csak jól odafigyelünk Apára, amikor éppen azt kellene mondanunk, hogy "Kakukkpuki"...
Szóval amolyan sétálgatós, nembeöltözős idő lett, és úgy látom, ez Apát és Anyát a szabadba csalja. Ezt persze nem bánom, alig várom, hogy frankó piknikeket csapjunk, mondjuk az új villanysütőnkben készült ételekből! :)
Mert hát Húsvétkor azért kiderült, piknikezni azt tudunk!!! :)
Most már otthon a szobában is, mert Apa és Anya csináltak nekem egy játszósarkot, ami persze csak arra jó, hogy lehessen honnan megszöknöm!

Apa közben csinálja a jogosítványt, már vezet, igaz, néha elégedetlen magával (és soha nem a gyalogosokat meg a biciklistákat szidja)! Járunk baba-mama klubba a református egyház szervezésében, meg már majdnem eljutottunk a Kerekítőre (amolyan baba-mama közös játék), csak Anya otthon hagyta a pénztárcáját. Úgyhogy vannak turpisságok az életben, de alapjában véve jókat mulatunk!
Két hétig nagyon ki voltunk dőlve, Apa és Anya is jól lebetegedtek, Apának még az egyik fogából is letört egy darab, de szerencsére én anyatejes baba lévén egészen jól tartottam magam, csak náthás voltam, igaz, azt jó sokáig. De bárhogy igyekeztem, nem tudtam elrejteni az orrcseppeket, pedig szerettem volna, mert a végére már nagyon utáltam a sok orrsziporszizást.
Meg azt se szerettem, hogy emiatt például babaúszásról is sokszor lemaradtunk, de azért legutóbbi vasárnap újra voltunk. Kicsit megszeppentem, de a végére megint jókat kacarásztam. Sőt, estére egészen mulatós volt a kedvem, mikoris Anyára rájött, hogy Supergirl-öset játsszon velem!

Hát ilyenek a mi kis hétköznapjaink. Aztán persze sokat gondolkodunk azon, mi is lenne jó hosszú távon. Apa nem szereti azt a hagyományos iskolarendszert, ami nálunk Magyarországon van, mert szerinte csak az intellektuális képzésre helyezi a hangsúlyt, aminek következtében a technicizált világot tökéletesen használjuk már 6 éves korunktól, de közben semmit nem fordítunk lelki dolgaink karbantartására. Ezt is tudni kell, azt is tudni kell, a gyerekek közben hamar elhagyják a játékot, azt a játékot, ami a testi tapasztalás és élményszerzés segítségével tanít önkontrollt, társismeretet, empátiát, türelmet, és saját határaink feltérképezését.
Apa szeretné, ha én majd olyan helyen lehetnék gyerek, ahol szabad gyereknek lenni, meg engednek játszani, és játékon keresztül tanulni, és ahol azok, akik minket tanítanak, szintén mernek velünk oldottan és felszabadultan játszani és kommunikálni.
Elvégre évszázadokat éltünk már le a tekintélyelvűség jegyében, és hát hamar kiderült, hogy az semmire sem jó. Mégsem váltunk. Maradunk a biztonságos bástyák védelmi vonalában, és nem tárulkozunk ki. A felnőtt a gyerek felé márpedig meg kell tegye, mert a gyerek a felnőtt felé csak akkor tud. És ha nem ismerjük egymást, félni fogunk egymástól. És azt hisszük, hogy magunknak kell boldogulnunk. Pedig vannak mások is, ugyanabban a világban, ugyanazokkal a körülményekkel, ugyanazokkal a nehézségekkel. Ha ezt tudjuk, az sokkal könnyebbé teszi a lelkünket, mert nem kell azt hinnünk, hogy tökéletesnek kell lennünk. Hát, nem is vagyunk azok. Addig jó, amíg így haladunk szépen lassan a jobbá válás felé. És persze közben tudunk jóízűeket nevetni!

2012. április 25., szerda

Gyorsjelentés

Inkább képek, majd apa tollával lesz szöveg bőven:)
Így utaztunk....:) Sok sok sok minden történt amióta legutóbb hírt adtam magamról. Én Komáromi Hanna Mikolt már eszek gyümölcsöket és gabonapépet és túl vagyok(majdnem túl)az első náthámon, és voltam Húsvétolni nagyon messze innen Pápától, Csokonyavisontán. Ezt a sok mindent mutatom be most képeken:) Közben apa vezetni tanul,most is vizsgára készül...egészségügyire. Mert a vezetés bajjal is jár néha, és jó ha az ember tudja mit tegyen ha baj történik...de NE történjen! Anya falvédőt festett nekem a héten, ha fent lesz a falon, majd megmutatom:) Apa és anya egész héten köhögtek, de már ők is jobban vannak. Közben itt a tavasz, csak tegnap is esett az eső. De már zöld minden, és nemsokára már egész nap lehet kint lenni és nézni a felhőket meg a fákat és a darazsakat meg a madarakat. Azt nagyon szeretem, ha sétálunk, mert olyankor nézhetem az égbenyúló lombokat:)Anya közben mindig mesél, hogy éppen milyen boltba megyünk és milyen szép ez a nap is:)Remélem hamar kilábalok már a náthából, eláll a szél(mert napok óta szeleskedik)és sokat megyünk:) Nah, most a képek:) Csokonyai kiságyamban randalirozok:)
Itt éppen délutáni szunya van...csak én már játszom...a flakonnal...:)
Apa borsót vet...nagytata befogta őt kertészkedni:)
Nagyitól sok sok nyakipuszit kaptam...cuppdejó:)
Meg Nagyival tornáztuunk is:)
Anya ezt vacsorázta...ebből lett a szalonnasütéses tejciii:)
Bárcsak lenne már fogam....én is ilyet ettem volna....:)
Anyával néha így mentünk sétálni:)
Sokat sétáltunk együtt Barnussal is:)Ő az egyik unokatesóm, aki néha kicsit zajos, de nagyon megszerettük egymást:)
Ez a kép még itthon készült, de jó nagyinááál:)
Nagytata vigyázott rám és Barnira, éppen mesélt nekünk:)
Már úgy tudom ki be tenni a cumit, ahogy akarom:)
Ica nagynéni a Barni ölébe tesz éppen:)
Végül is néha kell, hogy nyakunkba vegyük a világot:)
Igyekszem még sok képet feltölteni, addig is sok pusziiiii:)

2012. március 18., vasárnap

Tíz-Tiszta Víz, ha nem tiszta, vidd vissza, ott a cica, megissza!


Hát, kérem, a mai napon életemben először úszáson voltam. Babaúszáson, a pápai termálban! Hát, ezt nagyon élveztem! Apa is, Anya is megúsztattak, és bizton állítom, hogy ők legalább annyira élvezték, mint én. Egyébként én a vízben is jókat kacagtam, és ügyesen rúgkapáltam a lábaimmal is.

A képen látható kisgatyát erre a célra kaptam, nagyon viccesen néztem ki. :)


Az úszás végére elfáradtam, hazafelé jót sírtam a babakocsiban, de csak mert nem aludtam nyolcig, már hatkor tűkön ültem... Na jó, nem ültem, mert azt még nem tudok, de már majdnem!!! :D Addig marad a lábkidugdosás a kiságy rácsai között!

2012. március 7., szerda

Tik-tak-tik-tak...

Telik,telik, telik az idő, bizony, igen sokféleképp!!!
Továbbra is nagyon sok minden történik. Én például már átfordulok. Meg két kézzel játszom, két különböző játékot nézegetve. Meg ha letesznek a hátamra, akkor freerunner leszek, és körbeforgok a popóm körül.
Meg kidugom a lábam a rácsok között, és azt nagyon élvezem!


Meg már majdnem felülök, de tökre idegesít, hogy még nem. Meg Anyával új bébihordót rendeltünk, és már mindhárman kipróbáltuk. Meg Apa hangjára mindig odakapom a fejem... igen, ha eszem, akkor is. Meg Anyával szeretünk halandzsanyelven énekelni. Meg már pancsolok a fürdetővízben. Meg amikor felébredek, néma csendben megemelem a fejem, és az ágyvédő fölül épphogy kikukucskálva lesem Anyát és Apát, akik ha észrevesznek, akkor nevetek, és elengedem a fejem - no jó, ilyenkor még néha lefejelem a matracot...


Meg már olvasok... igaz, hogy egy rövidebb regényt, Marquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című könyvét, de lesz ebből még Háború és béke!!!


Szóval ez az időszak egyike a nagy átalakulásaim időszakának. Új képességekre szert tenni nagyszerű dolog, és se radioaktív pókcsípés nem kell hozzá, se izompumpáló titkos katonai kísérlet, se semmi egyéb... csak egy kis szabad tér, meg vidám reakció Apától és Anyától, ha csinálok valami újat! Meg sok hülyéskedés Anyával és Apával.



Meg az új hintám!